Ez a sok dib-dáb dolgoknak tővel-heggyel s éllel- fokkal, ággal-boggal összehánt szemétdombja is arra való, hogy bölcsebbé légy!
Légy is, barátom, Olvasó!
Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus (1759-1762)
Apámmal történt meg; én még gyerekkoromban hallottam tőle, később aztán részben leírta az 1956-ban Karcagon történtekről szóló könyvében. Ez a munka a nagykun fővárosban jelent meg, máshol nemigen terjesztették.
Kétszer tartóztatták le apámat a forradalom és szabadságharc eltiprása után. Másodszorra a szolnoki ávóra vitték, s aztán résztvevője lett az „Ismerd meg hazád börtöneit!" mozgalomnak. Az első, előzetes letartóztatás csak egy-két hétig tartott; ekkor a karcagi városháza fogdájában őrizték. A foglár, amikor meglátta, előbb tisztelgett neki mint a városi forradalmi bizottság (majd munkástanács) titkárának, tehát a város egyik akkori vezetőjének. Apám figyelmeztette:
– Vigyázzon, Lajos bácsi, én most nem jöttem, hanem hoztak.
Az nem szerepel a könyvben, milyen szép példái akadnak a küzdőképességnek, ha valaki nem akarja, hogy a természet vagy az adott politikai konstelláció maga alá gyűrje. November 12-én Lakatos főhadnaggyal, a városi rendőrkapitánnyal autóval Debrecenig követtek egy deportálóvonatot, ott pedig szinte betörtek Kozlov KGB-s ezredeshez, hogy magyarázatot kérjenek a fiatalok Ukrajnába hurcolására. A főhadnagy most heccelődve, nem emlékszem már pontosan, gumibotot lóbálva vagy pisztolyát az elsütőbillentyű-kengyelbe dugott ujja körül pörgetve jött be az épületbe, megszemlélni az előzetes letartóztatott ellenforradalmárt.
Az viszont már szintén ott áll apám könyvében, hogy az '56 karácsonyát megelőző hetekben egy zsebtolvajjal volt összezárva. Ez a maga területén elismert szaktekintély mondta neki, figyelmeztetésképpen s talán pályája summázataként is:
– Egyet jegyezzen meg, tanár úr: jobb makacs tagadásért tíz évi börtönt kapni, mint töredelmes beismerő vallomásért kötelet!
Budapest Főváros Levéltára / BRFK helyszínelési fényképe, 1956.
