A papírkosár dala
Vízpartokon. Természetes anyag. A testem. Nem csilivili polipropilén. Csicsázva sárgára. Pirosra. Zöldre. Természetes anyag. Vesszőkből. Fonás.
Az iratmegsemmisítő állandó nagyképűsködése. Azt képzeli, hogy mindent. Ő végez el.
Szolgálat.
Almacsutka.
Rágómaradék.
Megsértődni akkor se. Ha azt dobnak belém. Nagyon sok alázat. Grillcsirkecsont. Használt ördögfejes koton túlmunka közben.
Tartalmas vagyok. Irataim kiegészítik egymást. Összekapcsolódnak. Intézményesülök. Nullától a végkifejletig építem a folyamatokat.
Legitimitás.
Szervezettség.
Párbeszéd.
Identitás.
Többnyelvű papírzat! Jön belém. Angol. Francia. Orosz. Német. Oj! Oj! Még! Még! Természetes anyag vesszőkből font testem borzong. Zsibog. Bizsereg. Még! Még! Még! Egzotikus. Távoli helyekről.
A páncélszekrény.
Fel fogom törni.
A nyomtatóból pedig! Közvetlenül hozzám. Érkezzenek az iratok. Hatékonyság. Gyors ügyintézés. Csökken a bürokrácia. Annyi hivatalnok. Nem kell. Nem kell. Nincs szétaprózottság.
Egy asszisztens! Nyomja. A gombot. A gombot.
Elfoglalom. Az íróasztal közepét. Megillető helyem.
Belvárosi délibáb
Nagyszerű, hogy a randinkat elrontottam. Már csak azt tudtam adni. Hogy rontsak. Milyen szép gyerekek! Bámulom egy padról a párakapun át, ahogyan sétáltok. Ők most nem volnának? Ha nem sikerül oly frenetikusan. Az a kudarc. Sokat köszönhet a lúzereknek a világ. Szeretlek. A giccset is szeretem. Talán még nálad is jobban. Mégis érted harcoltam akkor.
Engedd a népemet
Elcsángáltunk a Škodával. Igyekszünk Magyarfaluba. Honnan is? Ahol az ördög fehér, mert a többiek mind feketék. Afrikából?
Hongkong.
New York.
Hanoi.
Tokió.
Rio.
Fokváros.
Madrid.
Arini.
Ungureni.
Unguri.
Ezerháromszázötven lakójával sok nevében. Süllyed a település.
Oláh-bolá vadkecske
Púp a háta közepe!
Elhagyjuk Bákót. Szép út visz a dombok között,
a hajlatok fölött. Ki tudja, hová. Nem hallatszik oda
a harangszó, amikor a szomszédban hitetlent temetnek. Aki nem gyónt. Egész életében. A temető mellé temetik. Harang nélkül.
Nincs forgalom.
Nincsenek házak.
Nincs megkérdezni akit.
Soknyelvű térképünk jelzéseihez e konkrét–absztrakt szakadékban nem tartoznak táblák az úton. Ha nem volnánk ott, rend volna. Ebben a világban.
A méhekre a boldog semmi méze vár. Egy kanyar után ott áll egy ház. Gyalogösvénnyel csatlakozik az úthoz. Hongkong. New York. Hanoi. Tokió. Rio. Fokváros. Madrid. Arini. Ungureni. Unguri. Drótkerítés. Mögötte vékony férfi. Egy kislánynak fogja a kezét.
Odamegyünk.
Visszük a térképet.
Az apa tud magyarul.
A kislány tud olvasni.
Túl a Szereten. A Bákó–Bukarest országúton túl.
(E kisprózai darab megírásához fölhasználtam Csoma Gergely A megkötött idő című könyvét.)
