A Vízözön, Új ég, új föld, Az égő csipkebokor és az Én vagyok című, talán ma sem jelentőségüknek megfelelően kezelt Kodolányi-regények új interpretációjában a szerző mítoszkritikai szempontból teszi vizsgálat tárgyává az összefüggő tetralógiát alkotó műveket. A regények keletkezésének életrajzi és kortörténeti hátterén kívül bemutatja Kodolányi pályájának alakulását a második világháborút követő esztendők során, valamint szellemi érdeklődését meghatározó, hasonlóan gondolkodó kortársaival (például Várkonyi Nándorral, Hamvas Bélával, Weöres Sándorral) való kapcsolatát.
Kodolányi négy regényében örök emberi témákról – az emberi lélek mibenlétéről, az élet értelmének kereséséről, az ember és a transzcendencia kapcsolatáról – alkotta meg saját vízióját. Feltevése szerint valaha, a történelem előtti időkben létezett egy aranykor, egy paradicsomi állapot, amely valami ok – a szakrális hagyomány szerint a bűnbeesés – miatt megszűnt. Sulyok Bernadett alapos felkészültséggel, kellő számú hivatkozással járja körül a Kodolányi-életmű legfontosabb darabjait, bevezetve az olvasót az értelmezés irodalmi és filozófia feletti világába.
