2021. június 9. és 13. között rendezték az I. Rimay Nemzetközi Költészeti Fesztivált, amelynek megnyitó ünnepélyére június 9.-én, szerdán este került sor Sárospatakon, a Rákóczi-vár lovagtermében. Az esemény hagyományteremtő szándékkal a költészet hazai és nemzetközi ünnepélyévé szeretne válni, számos neves külföldi és hazai, köztük több József Attila és Kossuth-díjas alkotó – mint például Ágh István, Buda Ferenc, Fecske Csaba, Vári Fábián László, Vass Tibor – részvételével.

Marcsák Gergely költő (állva), balról jobbra Kégl Ildikó író, újságíró, a rendezvény sajtóreferense, Oláh András költő, Vári Fábián László költő

 

A fesztivál díszvendége Herta Müller Nobel-díjas írónő, valamint számos meghívott szerző a világ minden tájáról az USA-tól Vietnámig. A közelmúlt járványhelyzete és annak folyományai miatt a fesztiválra a vártnál kevesebben jöttek el, így sajnos maga a díszvendég sem, azonban ennek ellenére is illusztris társaság gyűlt össze a megnyitón. A háttérben közreműködő zenész, Béke Csaba lant- és tárogató-muzsikájának felvezetőivel Sárospatak polgármestere, Aros János és Bánné dr. Gál Boglárka, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Bemutatták a fesztivál programját és céljait, miközben Podlovics Éva tolmács angol nyelvre fordított a külföldi vendégek – Alicja Maria Kuberska lengyel és Laura Garavaglia olasz szerző – számára. A tolmács helyzete nem volt egyszerű, olykor élő műfordításokat kellett rögtönöznie, mivel – költészeti eseményről lévén szó – a felszólalók gyakran klasszikusaink verseiből vett idézetekkel színesítették mondandóikat. A kitűnő hangulatot bor- és pezsgőkóstolgatás tette még teljesebbé. A fesztivál terveinek megfelelően több helyszínen, kisebb csoportokban zajlottak az események, sárospataki központú, de számos közeli települést is érintő, valamint határokon átnyúló programokkal.

Június 10-én, csütörtökön a sárospataki Bodrog Hotel – itt versfordítási konferencia zajlott –, Királyhelmec, Sátoraljaújhely, Szerencs és egy esti borkóstoló erejéig Tokaj voltak a kiválasztott helyszínek. A szerencsi író-olvasó találkozóra mikrobusz repítette a résztvevőket, ahol az eseményre szintén pazar, nagyúri környezetben, a dinasztiaalapító Rákóczi Zsigmond 16. században épült várának udvarán került sor. Ezúttal Fecske Csaba, Mihályi Molnár László, Oláh András és Vári Fábián László voltak a főszereplők, akiket szép számú közönség várt a végre ragyogó júniusi délutánon. Nyíri Tibor, Szerencs polgármestere a költészet és

a magyar nyelv fontosságát, összetartó erejét kiemelve üdvözölte a résztvevőket,

az ezúttal moderátorként is jelenlevő Papp Ferenc pedig elmondta, hogy szeretnének jövőre és azután is, ameddig csak lehetséges, sok alkotóval együtt a Rimay Költészeti Fesztivál programjaként ezen a helyszínen újra és újra megjelenni. A környéki zeneiskola oktatója, Boncsér Gábor és együttese révén népzenei aláfestéssel is kísért irodalmi találkozó szívélyes hangulatban, érzelmes mellékzöngéktől sem mentesen, körkérdések és válaszok, illetve felolvasások formájában zajlott több mint egy órán keresztül. Szóba került, hogy a négy magyar költő három ország képviseletében van jelen, mivel Mihályi Molnár László a Felvidék, Vári Fábián László pedig Kárpátalja szülötte. Szintén megbeszélés tárgyát képezték a

magyarságtudat, szűkebb származási környezetük, az egyéni és a költői felelősség, az elhivatottság

és a költői témakezelések kérdései. Fecske Csaba úgy fogalmazott: „Az orvosok Hippokratészra esküdtek fel, én Arany Jánosra...! – azért születtem, hogy szépséget hozzak, nekem ez a feladatom...” Oláh András szerint „amíg magyarul gondolkozunk, írunk, létezik a magyarság...” A költészet szerepével kapcsolatban Vári Fábián László a felelősséget hangsúlyozta: „ha nincs hatással az olvasóra, akkor a szerzővel van a gond.” Mihályi Molnár szerint pedig „a költészetnek ma is az a feladata, hogy közelebb vigyen az emberfeletti léthez.” Az alkotók többször is felolvastak egy-egy verset a „Világ, ideálmodva” című antológiából, amely az I. Rimay Költészeti Fesztivál meghívott szereplőinek műveiből közöl válogatást.

Laura Garavaglia (Olaszország) átveszi a Rimay János-díjat

A következő napokon újabb határon túli helyszínek kerültek sorra: Beregszászra Marcsák Gergely és Vári Fábián László vezetésével utazott el a meghívott vendégek egy része, a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban és a Popp Aurél Művészti Líceumban pedig Balázs F. Attila, az olaszországi Laura Garavaglia és Halmosi Sándor tartott közönségtalálkozót. Ezután Erdődön, a Drágffy-várban és a helyi református kulturális központban a Petőfi Irodalmi Kör látta vendégül a három költőt, akik később szatmári irodalmi folyóiratok szerkesztőivel és a helyi kultúra képviselőivel folytattak tartalmas beszélgetést a román–magyar kulturális kapcsolatokról meg a kölcsönös fordítások lehetőségeiről, és természetesen a Rimay Nemzetközi Fesztivál következő évi rendezvényeinek messzire mutató lehetőségeiről is.

A határokon túlra átutazott alkotók csak a záró rendezvényre érkeztek vissza. Sárospatakon és környékén sem álltak le a programok, először a helyi könyvtár épületében, az Újbástya Rendezvénycentrumban, aztán Kisvárdán, a Kárpátalja Házban lépett fel egy négyes csapat – Alicja Maria Kuberska lengyel költőnő, Finta Éva, Kürti László és Oláh András, akiket Somorjai Lehel, a Rimay Alapítvány kuratóriumi tagja moderált. Az első, rövidebb délutáni találkozó során szóba került a költészet helyzete, a virtualitás szerepe és a fővárosi és a vidéki irodalmi élet máig meglevő esélyegyenlőtlenségeinek problémája. Egyedül Kuberska vázolt fel pozitívabb képeket, mintha náluk nem érződne ez a vízfejűség, hiszen egy költő ugyanolyan népszerű lehet Lengyelország bármelyik táján, mint Varsóban. E témakör keretében merültek fel a fordítások és az országok közötti kapcsolatok kérdései is, amiket éppen az ilyen programok tehetnek sokkal hatékonyabbá az eddigieknél. A kisvárdai találkozó már oldottabb légkörben zajlott, szép számmal gyülekeztek a helyiek. Bodrogi László szakmai igazgató ajándékai és felkonferálása után

mélyreható bemutatkozásokra is sor került.

Kuberska elmondta, hogy a bankszektorban dolgozott korábban, nagyon érdeklődik a magyar és a nemzetközi irodalom iránt, és alapított egy kiadót is. Kürti László úgy fogalmazott, hogy a Fiastyúk csillagképből érkezett, testnevelés és filozófia szakos tanár, de talán legfontosabb mégiscsak az, hogy költő. Finta Éváról megtudhatta a közönség, hogy Kárpátaljáról költözött át a kilencvenes években, már tizenkét verseskönyve van, plusz egy irodalomtörténeti munkája és egy drámakötete. Oláh András tanár, Kürti mellett a másik mátészalkai résztvevő, korábban magát Kürtit is tanította, és úgy tűnik, „nem sikerült lebeszélnie az irodalmi pályáról.” Ő főleg verseket ír, de nemsokára várható egy novelláskönyve. A felolvasási körök között (ahol lengyel, magyar és angol fordítások is elhangzottak) a hallgatóság is intenzíven bekapcsolódott a beszélgetésekbe. A „miért és mi célból kezdődött” kérdésre Oláh András elmondta, hogy egy szerelmi csalódás miatt: amikor középiskolás korábban részt vett egy színjátszó ünnepélyen (melyet „kulturális seregszemlének” nevezett), és Tóth Árpád – A vén ligetben című versét kellett elszavalnia, azok a sorok annyira rímeltek akkori érzéseire, hogy úgy gondolta, ő is megpróbálkozik a versírással.

„Kétszer is elakadtam, először József Attila miatt,

hat évre, amikor olvastam a Tanításokat, amit a költő még tizenhét évesen írt – szóval, én is pont annyi voltam, és akkor letettem a tollat...” Másodjára Ratkó József tántorította el a pályáról, de aztán szerencsére sikerült visszatérnie. Finta Éva fiatal lány korában egy naplófüzetbe kezdett írni, „érdekes módon nem szerelmes verseket, hanem inkább társadalmi és szociális kérdésekről...” Érettségi környékén mutatta meg először egy tanárának, aki továbbította őt egy igazi irodalmárhoz, aki azt mondta: „Ezek még nem versek, de te már költő vagy...” Kürti lakonikus módon idézte meg a régmúltat, őt a csak sport és a filozófia érdekelte, de aztán hamar összeálltak az első próbálkozásai, „és hát senki sem szólt, hogy hagyjam abba...” Kuberska szinte mentegetőzve mondta, hogy biztos kilóg a sorból, hiszen az üzleti világból érkezett, de felnőtt korában egy súlyos betegség miatt, az operáció után szeretett volna valamit hagyni a családja számára, mert végzetes kimenetelűnek tűnt akkoriban a dolog... Először barátoknak mutatta meg a műveit, majd komolyabb helyekről is jöttek a bátorító jelzések. Aztán egy folyóiratban a hónap költője lett, ahol kérték az irodalmi önéletrajzát is, de neki ilyen egyáltalán nem volt még... A kisvárdai felolvasás minden résztvevője végre egy karantén utáni felszabadult közös est irodalmi szereplőjének érezhette magát, ahol a humor, a nagy tervek és a míves alkotások egyaránt helyet kaptak a kitárulkozó beszélgetések során.

Ugyanez a hangulat folytatódott a zárónapon is,

a fesztiválnak helyet adó alapkörnyezetben. A sárospataki várral szomszédos Erzsébet kert színpadát ezúttal nemcsak költők, hanem zenészek is betöltötték, olyan kiválóságok, akik miatt már önmagában megért egy gyülekezést a sajnos szúnyograjoktól sem mentes június eleji délután: a miskolci Mintha együttes, a Misztrál zenekarból Heinczinger Mihály, Gryllus Dániel és a megfiatalodott Kaláka... Talán a pandémia utáni óvatosság miatt viszonylag kevés érdeklődőt „vonzott be” az esemény, noha a fellépők és színvonal a nagy nyári diósgyőri fesztiválokat idézte. Ott voltak azonban költők, akik a korábbi napokon nem tudtak lehettek – Serfőző Simon, Tóth László, Hodossy Gyula –, és hallhattunk meg nem érkezett meghívottakat megzenésítve – Ágh István, Buda Ferenc, Döbrentei Kornél műveit –, s így a hazai alkotók részéről legalábbis virtuálisan már teljes volt a létszám. Lefordított versek és rögtönözve tolmácsolt felolvasások is színpadra kerültek, és a zárónap végére az összes külföldi költőtől elhangzott egy-egy rövid blokk, a hangszeres produkciókban pedig kortársak és a legnagyobb klasszikusaink megzenésített műveit játszották.

Béke Csaba megzenésített verseket játszik Fotó: Bicskei József

A felolvasások és a zenei előadások jól illeszkedtek egymáshoz, a sárospataki vár, a környező hegyek és a Bodrog-part nemcsak a múzsák terének, hanem egy kosztümös film forgatási helyszínének is tűnt. A lemenő nap fényében Papp Ferenc átadta Győrfi Sándor Kossuth-díjas karcagi szobrászművész alkotásait: a bronz és ezüst Rimay-díjakat – a két külföldi költőnő, Alicja Maria Kuberska és Laura Garavaglia mellett Tóth László és Serfőző Simon kapták, a Rimay-nagydíjat pedig Vári Fábián László vehette át. Váratlan meglepetésként, a program végeztével egy záró fogadás is lezajlott a Sárospataki Rákóczi-vár Vörös termében, ahol aszútörköly pálinka, száraz és félédes tokaji borok kíséretében reneszánsz kori vacsora is járt a meghívott művészseregnek. Az „Étkeknek nemei” felsorolásban „tárkonyos vadraguleves cipóban tálalva vagy „zsályás juhtúróval töltött füstölt csülök kenyérben sütve” és ezekhez hasonló különlegességek közül válogathatott az ínyenc, miközben élő lant-, ciszter- és fúvósmuzsika szólt (s a jó étket lemozogni vágyók akár rövid táncbetanításban is részesülhettek). Az első Rimay Költészeti Fesztivál megálmodóit, létrehozó szervezőit, segítőit hatalmas tisztelet illeti! A vendégek négycsillagos Bodrog Hotel-beli szállása minden igényt kielégített, csakúgy, mint a programok összeállításai, a szükséges rögtönzésekkel, az eredeti terveket felülíró körülmények miatt. Csak remélhetjük, hogy jövőre és azután újra és újra minden meghívott művész jelenlétével fog folytatódni ez a remek kezdeményezés!