Az önéletrajzból. Régi(módi) történet
apám akkor már nagybeteg volt
napokig jóformán ki sem kelt az ágyból
néha engem is odaengedtek hozzá
anyám mesélte
rég volt
négyéves lehettem
amikor rollerezés közben hirtelen eldőltem
ömlött belőlem a vér
de valahogy mégis hazaszédelegtem
anyám csak siránkozni tudott ijedtében
apám akkor már nagybeteg volt
napokig csak feküdt erőtlenül
ám most hirtelen kipattant az ágyból
fölkapott
és csak úgy pizsamában
rohant velem végig a Ferihegyi úton az orvosig
s csupán azután nyugodott meg
hogy ellátták a sebem
és biztosították
hogy nincs semmi baj
aztán hazaballagott
visszafeküdt az ágyába
és ott várta meg a mentőt
mire észbe kaptam volna
már nem láttam többé
csak üres pizsamája integet felém néha
a fagyos időből
Kétszer a kertből
1. A zene színe(i)
Szemeddel hallgatod füleddel nézed
telt színeivel zengő kertedet
mintha a teremtés hangversenytermében ülnél
önfeledten fürdetve arcod
a rád ömlő zene
nem e világi fényében
2. A benső végtelen
Árad a fény elönti kertedet
kezdődhetnek a nagy hajóutak
a láthatár szélén egy orgona lobogó foszlánya lóg bele a képbe
zöld hullámok viszik dobálják hajód
barackfád árbóckosara belefúródik az égbe
lent pöttöm bogár ring egy szőlőlevélen
mindenből kitüremszik
benső végtelene
