◼Az elmúlt évek tapasztalataira alapozva mit gondol, milyen víziója van a XXI. században – az egyre nagyobb tempóban haladó technológia mellett – egy könyvtárnak?
Azt gondolom, hogy egy kulturális intézménynek, jelesül egy könyvtárnak minőségi szolgáltatást kell nyújtania az olvasóknak, könyvtárlátogatóknak. Szükség van arra, hogy rendszeresen és folyamatosan szakmai programokat fogalmazzon meg, és a lehetőségek ismeretében prioritásokat alakítson ki. Nagyon fontos, hogy annak az olvasói rétegnek, amely bennünket igénybe vesz, kövessük a könyvtárhasználati szokásváltozásait. Felméréseket és interjúkat készítünk tehát. Nagyon sok bejegyzést kapunk arról, mit szeretnének, mi az, amivel nem elégedettek. Természetesen tájékozódunk arról, hogy a hazai és a nemzetközi könyvtár világában milyen új szolgáltatások jelennek meg. Augusztus 31-e és szeptember 11-e között egy konzultációs, beszélgetős programot valósítottunk meg a kollégáink körében, mivel most készítjük elő a következő időszak stratégiai tervét. A dolgozókat nem értekezletre hívtuk, hanem mi kerestük fel őket, hogy tapasztalataikat, javaslataikat megoszthassák egymással, velünk, megismertetve a stratégiai tervet. A könyvtár ebből a szempontból együttműködésben áll mindenkivel, akinek az a dolga, hogy a város lakosságát könyvtári szolgáltatással lássa el. Így a könyvtárhasználók és munkatársaink javaslatára a közeljövőben több nagy könyvtárunkban bevezetjük a bankkártyás fizetést.
◼Mondana egyet-kettőt a fontosabb problémák közül, és egy olyan eredményt, amelyet a kollégák talán a leginkább kiemelendőnek éreztek?
Azt hiszem, az a korrekt, ha a problémákkal kezdjük. Mindig izgalmas téma a nyitvatartás és a létszám kérdése. Ne felejtsük el, volt egy komoly gazdasági válság, ami bennünket ugyanúgy, mint minden kulturális intézményt, elég keményen érintett 2008 és 2013 között. Bár nálunk nem volt létszámleépítés, azonban mivel nem töltöttük be az álláshelyeket, kevesebb kolléga több feladatot látott el. Folyamatosan próbáljuk a következő időszakban is a szolgáltatáshoz az optimális személyi feltételeket biztosítani. A másik, ami gondot okoz – ugyan nem kifejezetten a mi illetékességi körünkbe tartozik, de a mi felelősségünk –, az az internetes sávszélesség nem kielégítő volta, amit mi magunk nem tudunk orvosolni.
Amit pozitívumként említettek: olvasóbarát intézkedéseink a pandémia idején. Hosszabbítottuk a beiratkozottak tagsági idejét. Elengedtük a késedelmi díjat, az előjegyzésre sem kellett különdíjat fizetni, valamint nagyon sok adatbázis elérését is lehetővé tettük távhasználatra. Csak egy számot hadd mondjak: huszonhét százalékkal nőtt a távhasználat, ami 9,2 millió jelenlétet jelentett. Munkatársaink kiváló ötleteit is alkalmaztuk: például online mesemondást, diavetítést vezettek be, amit nagyon sokan néztek meg, és erre akár családi programot is szervezhettek a kényszerből otthon ülők. Ez utóbbiról az olvasók maximális elismeréssel nyilatkoztak.
Dolgozóink igen elégedettek azzal, hogy a szerzeményezés egy helyen történik: minden könyvtárat kiszolgálunk, és az újdonságok viszonylag gyorsan kerülnek a polcokra a legkisebb helyen is. Mindez közbeszerzés útján történik, tehát természetesen átlátható.
Helyeselték, továbbá az olvasók örömmel fogadták, hogy amíg kénytelenek voltunk zárva tartani, cserepontokat létesítettünk. Előjegyzett könyveket adtunk át, illetve amelyek lejártak, azokat visszavettük. Ugyanakkor a könyvtár kellő odafigyeléssel tette a dolgát, hiszen már a kötelező időpont előtt bevezettük a megfelelő pandémiás óvintézkedéseket.
És idesorolhatom a proaktivitásunkat: nagyon sok olyan feladatunk van, amelyek megvalósításakor ahhoz kell igazítanunk a szolgáltatást és a hálózatfejlesztést, hogy milyen irányba fejlődik a város. Igen jó kapcsolatunk van mindegyik kerülettel, azok vezetőivel, a polgármesterekkel, az adott kerület kulturális bizottságaival. A könyvtár fővárosi fenntartású, a szolgáltatás azonban kiterjed a kerületekre és lakókörzetekre. Szemmel tarjuk, hogyan alakul, változik a városrészek lélekszáma. A hálózatfejlesztési programunk kidolgozásánál odafigyelünk, hol épülnek lakónegyedek, hiszen ott szükség lesz kulturális közösségi helyre is.
◼A könyvtárak jövője szempontjából mennyire fontos a személyes találkozóhelyek kialakítása, és az olvasók személyes találkozása a könyvtárosokkal?
Olyan adatbázis-távszolgáltatás áll rendelkezésre, amelyhez időtől és tértől függetlenül hozzá lehet jutni. Ugyanakkor a könyvtárosainkkal való személyes kapcsolatok révén az olvasók sok mindent megosztanak velünk. Ami a közösségi élményt is erősíti, az a közösségi tér – ez az utóbbi másfél évtizedben kezdett igazából megerősödni a magyar kultúraközvetítés rendszerében. Egy könyvtárnak az alapfunkcióin kívül is szolgáltatnia kell akár koncertről vagy bármilyen előadói estről legyen szó. A mi közönségünk, ha lehet így mondani, Budapest lakossága.
Alapvetően két meghatározó iránya van a programunknak: az egyik a közkönyvtári funkció a tagkönyvtár-hálózattal, a másik a szociológiai, szakkönyvtári feladat. Figyelemre méltó a Központi Könyvtár Budapest Gyűjteménye, amely nem csupán a város történetéhez kötődik. A gyűjteményünkben megtalálható fotókat, aprónyomtatványokat, akár unikális könyveket szívesen kölcsönözzük társintézményeknek. Szeptemberben éppen a Nemzeti Múzeum Pálosok című kiállításán mutatták be gyűjteményünk egyik egyedi darabját. Ez közgyűjtemények együttműködése jegyében valósulhatott meg. Örömteli továbbá, hogy a Zenei Gyűjtemény egy teljesen új helyszínen, megújulva várja az olvasókat. Fontos szempont, hogy, miután mi közkönyvtár vagyunk, ugyanúgy ki kell majd szolgálni a babával érkező édesanyát, a diákokat, a kutatókat, mint ahogy az időseket is. Egyszerűen szólva: élethosszon át szolgálunk.
◼Milyen érzés ennek a most éppen csak felvázolt, szerteágazó tevékenységnek, a rengeteg lelkes és odaadó embernek a munkáját „felügyelni”, összefogni?
Nagyon izgalmas munkának és feladatnak tartom, annál is inkább, mert nagy létszámú intézményről, nagy kiterjedésű területről van szó, és ebben meghatározó az, hogy a könyvtár milyen biztonságot, kiszámíthatóságot tud nyújtani a saját dolgozóinak. Nagy a felelősség, és arra törekszem, hogy minden fontos, kicsi vagy nagyobb kérdésre odafigyeljek. Nagyon jó munkatársakkal dolgozom. Van, aki több évtizede, nagy tapasztalattal szolgálja az olvasókat, és ami a legfontosabb: megvan bennük a váltás, a megújulás iránti készség. Akár nekem, akár bármelyik vezetőnek lehet zseniális elgondolása, de a megújuláshoz meg kell nyerni az embereket, és el kell fogadtatni velük, hogy milyen irányba megyünk. Ez folyamatos építkezést jelent. 2018-ban elnyertük a Minősített Könyvtár címet, ami ennek a kollektívának köszönhető, azoknak, akik itt dolgoznak, akár könyvtárosként, akár segédmunkásként, hiszen mindenkinek a maga munkáját kell hozzátenni ahhoz, hogy jól tudjunk működni. Valamennyiünk hozzáértése, hozzáállása, kreativitása nélkül ez elképzelhetetlen lenne.
A nehéz pandémiás időszakban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár megőrizte működőképességét, és fejlődött. Ez a legfontosabb érték.
◼Lesz-e jövőjük a könyvtáraknak – nemcsak a Szabó Ervin Könyvtárra gondolok –a „robotkorban”?
Biztos vagyok benne, hogy igen. A könyvtárak együttműködésének milyensége nagyon lényeges: miként tudják egymást segíteni, kinek van jobb ötlete, kinek még jobb. 2017 és 2020 között olyan európai uniós projektben vettünk részt, amelyben azt vizsgáltuk, hogyan lehet az olvasást népszerűsíteni, milyen olvasási szokások vannak – a kutatástól kezdve a programkészítésig, mintaprogramok bemutatójáig. Fő koordinátora ennek országosan éppen a Szabó Ervin Könyvtár lett. Igyekeztünk ennek az elvárásnak megfelelni, ugyanakkor a szakmai megújhodáshoz is hozzájárulni. A könyvtáraknak mindenképpen van jövőjük, mert mindig szükség lesz egy olyan helyre, ahova be lehet ülni – más otthon olvasni, és más egy könyvtárban, más otthon dolgozni, és más itt. A könyvtárakban a korábban kiemelt szerepet betöltő számítógépek használata is változott, hiszen ma már egyre többen hozzák magukkal a saját eszközeiket, és itt használják. Mondhatjuk tehát, hogy a könyvtár közösségépítő tér is. Hála istennek, a központi köny-táron kívül a többi bibliotékánkat is előszeretettel keresik fel, hiszen talán ez olyan keret, olyan háttér is, ahová nemcsak az információkhoz való hozzáférés miatt jönnek, hanem ahol az emberi kapcsolatok is másképpen, merem mondani, magasabb szinten és bizonyos sajátos meghittséggel jelennek meg, korosztálytól függetlenül.
Az igényt, sőt, a növekvő igényt ránk, a könyvtárakra ebben a megváltozott korban is jól jelzi az a fejlesztés, felújítás és könyvtáralapítás-sorozat, ami az elmúlt éveket is jellemezte. Hogy mást ne mondjak, és ez fontos aktualitás, idén augusztus 30-án avattuk a Körúti Könyvtárat (VI. kerület, Teréz körút 2–4.), amely hétszáz négyzetméteren, három szinten terül el, és azt gondolom, a mostani, új elvárásoknak megfelel. Igyekeztünk a megjelenését áttekinthetővé és otthonossá tenni. Szeptember elsején nyitottunk, az olvasók pedig törekvésünket visszaigazolták. Tekintélyes számban jelennek meg a könyvtárban akár csak körbenézni. De jó néhányan beiratkoznak, külföldiek is, hiszen az Oktogon mellett van, igazán frekventált helyen. A háború előtt volt csupán az Erzsébet körúton könyvtár. Itt viszont tizenkét hatalmas üvegablak mellett mennek el a járókelők, vagyis láthatják, hogy ott ülnek az emberek „a kirakatban” és olvasnak, lapozgatnak, vagy éppen számítógépet használnak, esetleg saját okoseszközüket. Azt hiszem, ez nagyon fontos lépés volt a könyvtárunk történetében. Szerencsére minden négy-öt évben akad egy olyan könyvtár, amely emeli a hálózat rangját, a szolgáltatás minőségét.
