Roberto Ruspanti: Agrigentói sétány

Roberto Ruspanti jeles olasz író, műfordító és irodalomtörténész professzor könyve egy szerelem történetét meséli el. Regényének főszereplője a történelem is, amely a hősök sorsát az 1938–1945 közötti Olaszországban – a XX. század egyik legdrámaibb időszakában: a fasiszta bábállam, a náci megszállás, az amerikai partraszállás és a polgárháború idején – kegyetlenül meghatározza.

Roberto Ruspanti: Agrigentói sétány című regényét olaszból fordította Szabó Eszter.


KÍSÉRLET 1970
– egy nemzedék betiltott névjegye –

Az Elérhetetlen föld című antológia megjelenését követően, 1970 elején alakult meg a KÍSÉRLET szerkesztőbizottsága, amelynek Fajó János festőművész, Molnár Mátyás, a vajai Vay Ádám Múzeum igazgatója, Oláh János költő, Rózsa Endre költő, Varga László irodalomtörténész és jómagam (Mezey Katalin – a szerk.) voltunk a tagjai. A periodika kiadásának ötlete Molnár Mátyás fejében született meg, és eredetileg az 1965-ben, a vajai kastélymúzeum tornyában kialakított, kétszintes alkotóotthon baráti körének kiadványa lett volna.

Mivel a szerkesztőbizottság tagjaiban kezdettől élt a gyanú, hogy egy ilyen, magánkezdeményezésű irodalmi fórum létrehozása nem fogja megnyerni a könyv- és folyóirat-kiadást állami monopóliumnak tekintő szocialista irodalompolitika tetszését, indulásként egyszerre három számmal akartunk kirukkolni. Kéziratunk – az egykori szűkös publikálási lehetőségek következtében – volt hozzá bőven, ráadásul, amint megkapta a múzeum a megyei tanácstól a kiadási engedélyt, nemzedékünk nem egy ígéretes tagjától kértünk írásokat a periodika számára. Fajó János a fiatal generáció kísérletező, jobbára nonfiguratív alkotóinak bemutatását tervezte, mások mellett helyet kaptak a számokban a Pécsi Iparművészeti Stúdió művészei és egyes fémszobrászattal kísérletező alkotók is, míg a folyóirat borítóit Fajó János készítette el. Az első két szám bevezetőjét-ajánlóját Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő, a harmadik számét Voigt Vilmos egyetemi adjunktus írta. A három szám szerzői közt mások mellett megtalálható Bálint István, Benke László, Bokor Levente, Fajó János, Kiss Anna, Kiss Benedek, Kodolányi Gyula, Kovács István, Molnár (Péntek) Imre, Mosonyi Aliz, Németh István, Oláh János, Rózsa Endre, Voigt Vilmos, de Kazimierz Brandys, Robert Lowell és Ezra Pound is.

A dekoratív, színes borítók „buktatták le” váratlanul az egész kezdeményezést, ezek tűntek fel idő előtt egy minisztériumi „illetékesnek”, és még mielőtt a Szabolcs-Szatmár megyei könyvtárban befejezhették volna a füzetek bekötését, 1970. november 14-i dátummal, Beke Albertnek, a Megyei Tanács Igazgatási Osztálya vezetőjének aláírásával kézbesítették a kiadási engedély visszavonásáról szóló tanácsi határozatot Molnár Mátyásnak és a megyei könyvtár vezetőjének. A megyei rendőr-főkapitányság pedig a sokszorosító üzemben lefoglalta a KÍSÉRLET első három számának példányait. A határozat „hatásköri túllépésre” hivatkozott, az elkobzott periodikát a Kiadói Főigazgatóság illetékességébe utasították, Molnár Mátyásnak pedig jó néhány hónapon át hetente jelentkeznie kellett a rendőr-főkapitányságon.

Két és fél éven át próbáltuk visszaszerezni a kinyomott példányokat, vagy elérni, hogy a KÍSÉRLET legalább a megye által felkért lektorok – köztük a neves irodalomtörténész, befolyásos pártember, dr. Szabolcsi Miklós egyetemi tanár – keze nyomát viselő cenzúrázott változatban megjelenhessék, de hiába. A már kinyomtatott füzetekből mutatóba sem kaptunk vissza semmit, sőt a fellebbezések során a három szám kéziratpéldányaiból is kifogytunk.

A rendszerváltozás előszelében, 1989 nyarán ismét a Művelődési Minisztériumhoz fordultunk és megkíséreltük visszaszerezni az elkobzott lapszámokat. Hiába, mert állítólag senki sem tudta, hogy hova lettek. Annyi azért történt, hogy dr. Glatz Ferenc akkori művelődési miniszter írásban rehabilitálta a periodika hat szerkesztőjét, a minisztérium pedig egy kis összegű kártérítést is kiutalt. Valamivel később „nem hivatalos eljárásban” dr. Pusztai Ferenc miniszterhelyettestől visszakaptuk a KÍSÉRLET második számának rotalemezeit is, de azt nem árulhatta el, honnan és hogyan szerezték meg azokat.

2020-ban elhatároztam, hogy legalább a nyomólemezeken visszakapott 2. folyóiratszámot és a lesújtó történet bőséges dokumentumanyagát megjelentetem könyv formájában. A szerkesztés során megkerestem Molnár Sándort, a Vay Ádám Múzeum jelenlegi igazgatóját (egykori szerkesztőtársunk fiát), kérve, hogy gyűjtse ki a múzeum archívumából a kiadás érdekében, majd a betiltás ellenében folytatott bőséges levelezés eredeti dokumentumait. Nagy örömömre a kért dokumentumokon túl az irattárból előkerült a periodika mindhárom számának eredeti kézirata is. Ennek és az NKA támogatásának köszönhető, hogy a 94. Ünnepi Könyvhétre megjelenik a KÍSÉRLET teljes, 1970-ben megszerkesztett irodalmi anyaga és a betiltott kiadvánnyal kapcsolatos dokumentumok lényegre törő válogatása.

Sajnos, mire ifjúságunk nagy vállalkozása mégiscsak révbe ért, rajtam kívül már az egykori szerkesztőbizottság valamennyi tagja eltávozott az élők sorából. De meggyőződésem, hogy az 53 év késéssel megjelenő kötet méltó az emlékükhöz, hitelesen bizonyítja a mai olvasók és az irodalmi közvélemény számára is, hogy korszerű, kiadásra érdemes műveket gyűjtött egybe és akart közreadni ez a politika által meghiúsított, hajdani kísérlet.

KÍSÉRLET 1970 – egy nemzedék betiltott névjegye. Szerkesztette Mezey Katalin, Oláh János, Rózsa Endre és Pataki Viktor