•A történet Gül Babával és az ő budai rózsakertjével kezdődik. Miért éppen az ő történelmi személyét választotta kiindulópontul?

Amikor felkértek erre a megtisztelő feladatra, töprengtem rajta, hogyan kapcsolódhatnék a török világhoz. Nézelődtem a könyvtárban és kikölcsönöztem Az Ezeregyéjszaka meséi című könyvet, lévén a török és az arab kultúra közel állnak egymáshoz. Nálam úgy működik az írás folyamata, hogy felszívom az információt, majd látszólag nem csinálok semmit, csak érlelem magamban. Olvasgattam a terjedelmes könyvet, majd a véletlenek furcsa összjátékaként elkeveredtem Gül Baba türbéjéhez, ahová aztán többször elvittem a családomat is. Ha már így esett, amit csak tudtam, elolvastam Gül Babáról. Fantasztikus dolgokat tudtam meg, fele-fele arányban állnak a róla lejegyzett történelmi adatok és a legendák, ahogy ez minden vallás szentjeinél lenni szokott.

 

•Miért kedvelte meg Gül Baba figuráját?

Leginkább azért, mert ő békét hozó karakter volt. Nem elválasztotta, hanem összehozta a népeket. Az általam írt mesében is szerepel egy olyan mondat, hogy őt még azok is szerették, akik egymást különben utálták.

 

•A mese műfajában íródott a műve. Miért áll Önhöz közel ez a műfaj?

Az utóbbi két évben már leginkább csak meséket írok, úgy érzem, hogy ebben a műfajban vagyok otthon. Írtam már számtalan műfajban, a drámától mindenféle abszurdokig és groteszkig, de az utóbbi években rájöttem, hogy egész életemben és az eddigi pályámon azt a fajta mesét kerestem, amit én is hallgattam gyermekkoromban. Manapság tele van az irodalmi élet olyan szerzőkkel, akik olyan erős alanyi önelemzést végeznek a műveikben, hogy az olvasó alig igazodik el a történetben. A mese viszont teljesen elválik a szerző személyétől, aki ennél fogva bármit megtehet. Lényegtelenné válik az író személye, mert az olvasó lesz a mese főszereplője. Én úgy szeretnék mesélni az olvasóknak, ahogy engem gyermekként „a térdére ültetett” Umberto Eco, Lázár Ervin, Karinthy Frigyes vagy Rejtő Jenő. Az olvasó úgy cuppanjon bele a történetbe, mint a Balatonba, és ússzon egy nagyot, majd mondja azt, hogy jaj, de jó volt!

 

•Vajon ebben a rohanó, önző világban felnőttként is egyre nagyobb szükségünk van a mesékre?

Nekem biztosan szükségem van rá, de országot járó mesemondóként is azt tapasztalom, hogy más felnőttek is igénylik. Mesemondásaim során azt látom, hogy a felnőttek is mosolyognak és ott maradnak a történet végéig, miközben együtt nevetnek, tapsolnak a gyerekekkel. A mese univerzális műfaj, ami minden korosztályt megszólít.

Juhász Kristóf: „Azt hiszem, leginkább a gyermekkoromban átélt tapasztalatokat felhasználva mesélek”
Fotó: Szép Mónika

 
 

•Miért a háború és a béke témakörére fűzte fel a Mese a békehozó rózsamagról című mesét?

Isten tudja, ilyen egyszerű lélek vagyok, azt mondtam, ha Gül Baba és az ő tenyeréből tovaszálló világjobbító szándékú rózsamag a főszereplő, akkor a háború és a béke legyen a fő téma. Hozzám hasonlóan a rózsamag is ilyen egyszerű paraszti ésszel gondolkozik, hogy a béke megteremtésére eleinte a háború kiirtásával tehetne szert. A mese egyik tanulsága viszont éppen az, hogy nem úgy szerezhetünk békét, ha kinyírjuk a háborút, hanem úgy, hogy oda megyünk, ahol béke van, és azt a békét sugározzuk mindenfelé. Remélem észrevehető, hogy ebben a mesében mindenki megpróbál egymással normálisan kommunikálni, még azok is, akik egyáltalán nem szívelik egymást. Ez sajnos a mindennapi életben nem mindig van így, pedig a helyes kommunikáció mindennek az alapja.

 

•Mit szimbolizál a rózsa?

Számtalan dolgot. A rózsa titok, örökkévalóság, újjászületés, mágia, gyönyörűség, szenvedély, sebezhetőség, keménység. A rózsa a teremtett világ esszenciája. Ez mind megvan a főszereplő rózsamagban, amely azután gyökeret ver, és mindenki gyönyörűségére szolgál.

 

•Úgy véli, a mesék segíthetnek megváltoztatni a világot és az emberek gondolkodását?

Ha abból indulunk ki, hogy minden sejtekből épül fel, és hogy sejtszinten épül a nagyság felé, akkor egyetlen mesét hallgató gyermek, akinek a lelkében a mese megfogan és aki attól fogva nem üti agyon az osztálytársát, ha annak a gyermeknek a lelkében megtörténik a mese, akkor a mese megváltoztatja a világot.

 

•Mik a tapasztalatai mesemondóként, milyen fogadtatása van az elmesélt történeteknek a gyerekek körében, akik a felnőttekhez hasonlóan bele vannak nyomva ebbe a gyorsan változó, telefonos világba, aminek köszönhetően nem tudnak koncentrálni és türelmetlenek?

Sokszor azt látom, hogy a gyerekek küzdenek. Ropogtatják a chipset, fészkelődnek a székben, szürcsölik szívószállal az üdítőt. Nem szólok, hagyom, csinálják, nem baj, így volt ez a középkorban is, hogy a mesemondót szotyolával dobálták a piactéren. De úgy látom, hogy a gyerek azért küzd, mert először nem érti, hogy mi ez. Még nem fogja fel a tudatával. Másodszor már odajön utána kommunikálni. Kérdez a mesemondótól, bevonom a történetbe. Volt olyan eset is, hogy közbeszólt egy gyerek, ráadásul olyat mondott, ami előrevitte az egész mesemondást, ami eléggé interaktív program. Tehát közbeszólt, és mikor vége lett a mesének – feltételezem, hogy szülői nyomásra –, bocsánatot kért, hogy ő nem akarta megzavarni az előadást. Megnyugtattam, hogy ez ilyen műfaj, igenis kiabáljon bele. Majd a mesemondó reagál, ha pedig nem tud, akkor keressen más hivatást. Finom tapogatódzás zajlik a mesemondó és a közönség között. Újra meg kell keresnünk az utakat egymáshoz ezen a műfajon keresztül.

 

•Ön elleste valakitől a mesemondás fortélyait? Van mesemondó példaképe, vagy ösztönös módon, s korábbi előadói tapasztalatait felhasználva mesél?

Azt hiszem, leginkább a gyermekkoromban átélt tapasztalatokat felhasználva mesélek. Amikor a szüleim meséltek nekem, vagy feltettek nekem olyan fantasztikus bakelitlemezeket, mint például a Schwajda György rendezte Lúdas Matyit, amelyben neves színművészeink szerepeltek, de mondhatnám a Süsü, a sárkányt is Bodrogi Gyulával. Nagyszerű példák vannak előttem, hogyan lehet szépen beszélni és humorosan előadni egy történetet.

 

•Említette, hogy évek óta meséket ír. Mikor olvashatjuk a történeteket könyv formájában?

Erről egyelőre csak annyit merek elárulni, hogy 2025-ben egy mesekönyvem jelenik meg.