Madárlak
Az éjszaka táltos vadállat,
a nappal jó kedélyű koldus.
Mindkettő megmarad magának,
mint az északi, déli pólus.
A nappal mosolygós utcalegény
és a hajnal megbabonázza,
az éjszaka lelke puszta igény;
és késztet a bús rohanásra.
A nappalnak kontya a lepke,
az éjszaka ruhája lenge,
hogy a tested körbelebegje.
Lassan rád nehezül,
mindig ő van felül.
Karmaival játszik a nyakadon;
fekete özvegy egyben hajadon.
Az éjszaka táltos, mégis vadállat;
üregeiben százféle madárlak.
Nem ennek indult
Vasárnap volt, a nap a sugaraival
ölelte át a hátsó udvart.
Ujjaim hegyével söpörtem félre a földet;
pont elfér itt pár virágmag.
A körmeim alá tapad a sár,
már elférne itt pár nárcisz is.
Hallom anyám. Belemerülök
a két szó közti csöndbe.
Arra gondolok, hogy ez a kedvenc virága.
Mire észbe kapok, már épphogy
nem érem el a peremet.
Vasárnap volt, a nap a sugaraival
temette be a hátsó udvart.
