– Pont lepergett – mondja a férfi, és átbillenti a homokórát. A finom homokszemek megindulnak, lassan folynak le az alsó tartályba. A kályhát nézi, hogy hullámzik a levegő a forró kövek fölött. Egy pillanatra visszatartja a lélegzetét, hallgatózik, a nő szuszogását keresi. Amikor meghallja, csak akkor vesz újra levegőt, és a nő ritmusában fújja ki. Most egyszerre, ugyanabban a ritmusban lélegeznek.

Fél óra múlva lejár a parkolójegy, gondolja. Zuhannyal, öltözéssel tizenöt perc alatt kiér az autóhoz, feltéve, ha a felesége is végez addig a masszázzsal.

*

Még sosem volt törökfürdőben. Egyszer Egerben majdnem összejött, de egy baleset miatt lekésték az időpontfoglalást, és lemaradtak a hammam masszázsról is. Kár, hogy itt nincs ilyen, gondolja, lehet, hogy kipróbálná.

Lassan oldalra fordul, és leplezetlenül bámulja a nő hibátlan testét. A feszes hasa minden levegővételnél lassan emelkedik, még ellazult állapotban is tónusos az izomzata. A lábfeje sincs elgyötörve, nem deformálódott. Mindig azt gondolta, hogy a szabadság a lábfejnél kezdődik. Az a nő, aki nem akar megfelelni az elvárásoknak, és nem engedi, hogy a hegyes orrú, tűsarkú cipő megnyomorítsa a lábát, az döntésképes.

A kályha kattan egyet, a nő kinyitja a szemét, és elkapja a férfi pillantását.

– Jó ez a csend, nem szeretem a tömeget. Úgy nem lehet töltődni. Egyedül jöttél?

– Nem, a feleségemmel. Elment masszíroztatni, ő nem szeret szaunázni.

– Hammam? Egyszer Törökországban kipróbáltuk, a férjemnek bejött.

– Nem, itt nincs ilyen. Aromamasszázsra ment.

– Az jó – mosolyodik el a nő, és becsukja a szemét.

A férfi most arra a cseppre koncentrál, ami a nő bikinifelsőjéből lassan gördül végig a hasán, egészen a köldökéig, ott megáll, bevárja a következő cseppet, és irányt váltva indul tovább. A férfi úgy szívja magába a látványt, mint a lepedő a nedvességet. Percek telnek el a verejtékcseppek útjának néma követésével, a révedésből a nő hangja hozza vissza.

– Nem szeretek egyedül szaunázni. Én is mindig magamban szoktam, és hidd el, tudom, hogy most mit érzel.

A férfi bólogat, és arra gondol, hogy a nőnek biztos, hogy fogalma sincs arról, mire gondol most.

– A férjem sosem jön velem, mindig azt mondja, túl öreg ehhez. Jó, hetvenéves, de az ugye, ma már nem kor. Vannak szituációk, amikor számít a harmincöt év korkülönbség, de azt gondolom, nem minden a szex. Még be sem mutatkoztam, Laura vagyok.

– Pali vagyok – feleli remegő hangon. Csak a szex szó visszahangzik a fejében. Lehet, mégis tudja a nő, hogy mire gondol? Aztán eszébe jut, hogy kezet kellene nyújtani, mert a férfinak illik először, de elbizonytalanodik. Hogy is van ez? Lehet, hogy a nőnek kell először? Az is lehet, hogy ilyen környezetben nem is szokás. És mi van, ha a nő undorodik az izzadtságtól? A praxisában már találkozott olyannal, aki a saját testnedvétől is viszolygott. Most mondani kellene valami vicceset vagy okosat, de nem jut eszébe semmi.

– Olvastam már erről. Komoly szakirodalma van. A pácienseim is emlegetik néha – nyögi ki végül.

– Nahát, orvos vagy? – emeli fel a fejét a nő.

A férfi meglepődik. Végül is majdnem orvos, a gyógytornászt csupán egy hajszál választja el az orvosi szakmától. Egy pillanatra késztetést érez, hogy igennel válaszoljon. Tulajdonképpen semmi sem múlik rajta, sosem derül ki, és ebben a helyzetben csak előnye származhat egy doktori címből.

– Fizioterapeuta – feleli, és nagyon büszke magára, hogy nem hazudott.

– Gondoltam, nagyon jó emberismerő vagyok. A szakirodalom… páciensek… egyértelmű volt. Én is orvos akartam lenni, csak nem szerettem olvasni. Én a filmeket szeretem.

– A filmeket én is szeretem, kikapcsolnak – mondja a férfi, és rögtön meg is bánja. Milyen buta szó az, hogy kikapcsolnak.

– Én nem kikapcsolódni járok moziba, engem a feszültség érdekel. A határok. Vagy azok átlépése – mosolyodik el a nő.

A férfi érzi, hogy valami vicceset kellene válaszolnia. A kikapcsolódásról a melltartó jut eszébe, a feszültségről az áramütés, a határátlépésről a szex, egyik sem vicces.

– Hát, igen, izgalmas… csak a következmények. Azokkal számolni kell.

– Én azokat a filmeket szeretem – mondja a nő –, ahol a főhős nem futamodik meg a következményektől.

Közelebb hajol. Olyan közel, hogy a férfi érzi az illatát.

– Mindenki megöregszik. Ez egy elkerülhetetlen folyamat. Amikor a férfi megunja a párját, és már nem kívánja, mert túl öreg és unalmas, akkor lecseréli egy frissre, feszesre. Csak az inspiráció miatt.

A férfi nem válaszol, tudja, hogy most nem kell megszólalni.

– Azt hiszik, a fiatal test majd visszafiatalítja őket – folytatja Laura. – Csak arra nem gondolnak, hogy a fiatal testtel foglalkozni kell. Törődni vele. Elhanyagolják, elküldik egyedül wellnessezni. Egyedül. Mert ugye, hiába a Balenciaga papucs meg a Versace fürdőköntös, ha nincs, aki levegye rólad. Nem igaz?

A férfi némán bólint. Mindjárt kiugrik a szíve, már ki kellene menni, de tudja, most nem lehet felállni.

– Aztán beül a nő a szaunába, és ott találkozik valakivel, aki figyel rá. Az álompasival. És innentől minden csak a pasin múlik – suttogja Laura, és elégedetten visszafekszik a lepedőre.

A férfi döbbenten ül, mozdulni sem tud. Álompasi. Sosem mondtak neki még ilyet. Ahogy Laurára néz, már látja maga előtt, hogyan húzná le a fürdőruháját, hogyan vinné a zuhany alá, a hálóba vagy a fotelbe, vagy a konyhaasztalra, vagy bárhová, csak innen el, mert mindjárt itt lesz a felesége. Ha sejtené, hogy mi zajlik itt, biztos, hogy megtépné Laurát.

Ebben a pillanatban a feleség elsétál a szauna üvegfala előtt, majd letelepszik a medence szélén egy nyugágyra.

– Nos? Döntöttél – kérdezi Laura –, lesz folytatása a filmnek?

– Hát, úgy látom, végzett a párom. Azt hiszem, mennem kell – feleli Pali, és lassan lekászálódik a felső padról.

– Pöcs – mondja Laura mosolyogva.

A férfi elindul a zuhanyzó felé. Laura is felveszi papucsát és a köntösét, az öltöző felé indul, de a medence szélénél megcsúszik, és a vízbe zuhan. A vastag köntös azonnal teleszívja magát, és ólomsúlyként húzza le. Laura levegőért kapkod, karja a víz felszínét kaszálja, próbál felállni a medencében.
A feleség mozdulatlanul, egykedvűen nézi az előtte zajló haláltusát. Nehéz eldönteni, hogy az arcán valami mosolyféle suhan át, vagy csak a vízen megcsillanó fény játéka tükröződik. Aztán megunja, a medencéhez lép, benyúl a vízbe, és a hajánál fogva kihúzza a medence szélére Laurát.

A férfi döbbenten áll a zuhany alatt, tátott szájjal nézi a jelenetet.

– Na, menjünk, te álompasi – fordul a férfi felé a feleség, és elindulnak a kijárat felé.

 

Nyitókép: Sergey Torbik/Pexels