Csáki Pali meglátogatja a szomszédját

Egy órával ezelőtt még szeretkeztek, most meg veri a nőjét, hallom, ahogy csattannak a pofonok. Két hete költöztek ide, és azóta minden éjjel ezeket hallgatom, pontosan ismerem a menetrendet. A nő egész délután egyedül, csendben elvan, hétkor hazajön a férfi, beparkol a Mercijével, és onnantól, hogy feljön a lakásba, elkezdődik a műsor. Kiabálás és nyögés, vagy szeretkeznek, vagy verekednek, nem mindig tudom eldönteni.

Most éppen a fickó üvölt, a cigánycsaj sikoltozik, pofon, pofon, sírás, pofon, most vágta a falhoz, pont a dolgozószobám falához, most szerintem a csaj fejét veri a falba, öt, hat, hét koppanás, a csaj visít, rohadj meg te gyilkos, a fickó azt ismételgeti, megöllek, te kurva, megöllek, te kurva. Szépen artikulál, olyan a hangja, mint a Doktor Béresé, és van ritmusa annak, ahogy ismétli a mondatot, mint egy rapszám, úgy hangzik, megöl-lekte-k.rva, de ez most nem rappel, ez most a feleségét, vagy a nőjét akarja legyilkolni. Végül is lehet, hogy tényleg a Doktor Béres lakik a szomszédban. Annak biztos jó sok nőügye van, és a csaj ideges, meg féltékeny, és kiborítja vele Béres urat, az meg kikiabálja az éjszakába a nyitott ablakon a megoldást a problémára, hogy megöl-lekte-k.rva.

Ezt most lehet, hogy a bor gondolja, nem én, mert olvasás közben megittam már két pohárral. Nem szoktam egyedül borozni, de a szomszéd tényleg kiborít. Ülök az ikeás, sárga Strandmon fotelemben, és nem tudom, hogy mit csináljak, átmenjek, és megmentsem a csajt a veréstől, vagy hívjak rendőrt, aki majd becsönget hozzájuk, és ők azt mondják, dehogyis kérem, mi nem zajoltunk, biztos a szomszéd volt az, mert az mindig hangosan nézi a tévét, tudja, kérem, egyedül él, valami tanárféle, süket is egy kicsit, és minket is zavar a zaj, de nem szólunk neki, mert már öreg, van az már ötvenéves is.

Nem tudom, hogy a hőstudatom, vagy Balla Géza feketeleánykája mozdít ki a fotelemből, de elindulok, átmegyek, most elmondom, mit gondolok. Kilépek a folyosóra, és hallom, még mindig kiabál a fickó, hogy én tartalak el, nélkülem éhen döglenél, ki ad pénzt műkörömre, ki visz fodrászhoz, te szaros kis picsa, tisztán érthető minden szó.

Szabó Géza, olvasom a névtáblán. Ez az előző albérlő neve. Ezek még arra sem vették a fáradtságot, hogy kiírják a nevüket. Kezdek kijózanodni. Ezt nem gondoltam át eléggé. Végignézek magamon, legalább az öltözékem rendben van? Papucsban jöttem át, ez jó, mert spontánnak hat, a zoknim nem lyukas, farmer, Hilfiger póló, ez rendben, rágó, semmi piaszag, nagy levegő, becsengetek. A csengő nem működik, hiába nyomom. Hármat koppantok. Semmi, a kiabálás ugyanúgy folytatódik. Újra koppantok, most már erélyesebben. A kiabálás abbamarad, motozás, a zárban kulcs fordul, az ajtó sarkig nyílik. A szomszéd széttett lábakkal, mezítláb, egy szál kék kockás alsónadrágban áll az ajtó közepén, nem tudom leolvasni az alsógatya márkajelzését, a nyakában vastag baraka lánc, szerintem nem arany, ugyanilyen karkötő, és felhúzott szemöldökkel, kérdőn néz rám. Most látom először ilyen közelről. Egy fejjel magasabb, mint én, és nagyon ki van gyúrva.

– Na, mi van, Lenin? – kérdezi mogorván. Ez betalált. Tényleg hasonlítok Leninre a kecskeszakállammal és bajuszommal, és tényleg kopaszodok.

– Pali vagyok, Csáki Pali, és itt lakom a szomszédban, és csak szeretnék szólni, hogy pokoli vékonyak a falak, és hallottam, hogy van egy kis problémátok, és azt gondoltam, hátha tudok segíteni. Itt a fölöttünk lakó mindig kihívja a rendőröket, mikor egy kis zajongást hall, egy kicsit aggódós, mert mi észre sem vesszük, hogy milyen hangosan beszélünk, ő meg rögtön azt hiszi, hogy ez kiabálás, vagy veszekedés, ami persze nem az, szóval ha tudok segíteni, akkor szólj nyugodtan.

– Te vagy a pözsós, mi? – csillan fel szemében a felismerés. – Már akartam veled beszélni amúgy is. Gyere be – mondja, miközben a jobb kezemnél fogva behúz a lakásba, és becsukja mögöttem az ajtót. – Cseréld le a kocsidat, tesóm, mert az egy nagy szarkupac. Komolyan meg tudok őrülni attól, hogy milyen igénytelen szarral járnak itt emberek. Itt van három olyan kocsim, hogy beszarsz, te meg egy tízéves francia fossal tolod, pálesz, vagy viszki? – kérdi, és már csavarja is le a pálinkáról a kupakot.

– Köszönöm, én nem szoktam töményet inni, az autómat meg szeretem, még sosem hagyott cserben, de nagyon kedves vagy, és tényleg csak szólni akartam, nehogy bajba kerülj a felső szomszéd miatt – hadarom, és közben megpróbálom feltérképezni a lakást, hogy melyik helyiségben lehet a bántalmazott lány.

– Ne sérts meg, tesóm, göncibarack – nyomja a kezembe a feles poharat, – ez nem szar, tessék, csak kóstold meg, ezt Jóska bátyám hozta, én meg Laca vagyok, na istenisten! – mondja, és nyeli le egy kortyra a pálinkát, miközben azt nézi, hogy ugyanígy, egy hajtásra iszom-e meg. Az italnak nincs sem barack, sem gyümölcsíze. Biztos ilyen lehet a folyékony hungarocell, gondolom, aztán az jut eszembe, hogy mi van, ha elkábít, lehet, hogy ez valami drog, GBH, és akkor kirabol, és én azt sem tudom, hogy ki ez a fickó.

– Hű, ez tényleg finom! – csettintek elismerően, és megpróbálok bizalomgerjesztően mosolyogni. – Te a feleségeddel laksz itt?

– Az kéne még, feleség, meg is vesznék. Én csak a biznisszel foglalkozok, tesóm. Szóval kocsi. Gyere csak ide! Kinézel az ablakon, mit látsz a parkolóban? Nézzél ki, tesóm. Most őszintén, hány jó kocsit látsz lent? Hármat, ugye. Na, azok az enyémek. Vagy a tiéd. Mert ha tudunk komolyan beszélni, akkor ma megcsinálhatod a szerencsédet. Melyik tetszik?

– Laca, én igazából csak azért jöttem át, hogy szóljak, hogy kicsit zajosak vagytok, és nehogy a szomszédok miatt bajba kerüljetek. A barátnőd itthon van? – térek rá a lényegre.

– Az Ica? Persze. Az mindig itthon rohad. Csak most alszik, mert fáradt. Tudod, lefárasztottam. Már érted, hogy mire gondolok? – nevet fel Laca Doktor Béres hangján, és rám kacsint.

– Igen, hallottam, ha érted mire gondolok – kacsintok vissza, – minden áthallatszik. Azt ugye jól gondolom, hogy párkapcsolatilag teljesen rendben vagytok – kérdezem, megragadva a pillanat intimitását –, szóval így lelkileg, mert hogy ha nem így lenne, akkor nekem van nagyon jó párterapeuta ismerősöm, persze nem gondolom, hogy nálatok lenne probléma, csak megígértem ennek a párterapeutának, hogy minden ismerősnek fogom őt reklámozni, és azért szólok neked is, hogy van ilyen is.

– Baszki. Te hülye vagy, tesóm – lép hátra Laca az ablakból. – Én nem tudom, hogy te minek nézel engem, meg biztos nem is hallottad meg az előbb, amit mondtam, de én csak a biznisszel foglalkozok. Érted, biznisz. A kocsi is, az Ica is biznisz, érted? Pálesz? Igyunk, tesa, istenisten – mondja Laca, és még két felest tölt a metszett poharakba. – Húzóra!

– Halkabban, nehogy felébresszük az Icát! – mondom, miután leküzdöm a második műanyagízű pálinkát.

– Majd alszik máskor, Icaaaa! – bődül el Laca –, gyere már ide, baszki! Vendégünk van! – aztán komoly arccal hozzám fordul.

– Én úgy látom, téged jobban érdekel az Ica, mint a kocsi. Jól látom, tesa? – kérdezi, és furcsán néz rám, de lehet, hogy csak a pálinka miatt állnak keresztben a szemei. Eljött az én időm, gondolom, most kitálalok.

– Laca, nagyon őszinte leszek veled. Én úgy hallottam, mintha vernéd az Icát. Persze lehet, hogy rosszul hallottam, de tényleg olyan, mintha. Nekem persze nem gond, mert semmi közöm hozzá, de tudod, a szomszédok aggódnak, és én nem szeretném, ha baj lenne.

– Ki a f.szom vagy te? Rendőr vagy, vagy csak önkéntes rendőrködsz itt, öcsém? Nézd már, Ica, gyere csak, itt van a mi kis rendőr szomszédunk, és azt akarja tudni, hogy verlek-e. Hát verlek én téged? Most őszintén! Olyan vagyok én? Na ide figyelj, öcsém! Ha a csajra támadt gusztusod, akkor vigyed, tizenkettő egy óra. Ha kocsit akarsz, akkor menjünk le, nézd meg melyik tetszik, és megalkuszunk. De ha rendőrködni jöttél ide, akkor most takarodj el, de gyorsan, mert én itt megbízok benned, megitatlak a göncibarackból, te meg spicliskedsz itt, én most már tényleg nem tudom, hogy te ki vagy.

– Laca, én csak a szomszédod vagyok, és hidd el, jót akarok nektek, és csak a hangoskodás miatt vagyok itt – mondom mélyen a Laca szemébe nézve, mikor előjön a hálószobából egy fekete tangában és egy melltartóban Ica. A vékony lány karján lila foltok, a szeme alatt monokli, a fején fehér baseballsapka, a hátsó része vérfoltos. Mint egy kiscica, úgy ül be Laca ölébe, és onnan néz rám, a műszempilláit rebegtetve.

– Jól van, értem én. Palika, akkor kell az Ica? Csak gumival, a tizenkettőben minden benne van.

– Nem, Laca, nem akarom – mondom határozottan, és próbálom a szemkontaktust tartani a férfival, hogy még csak véletlenül se pillantsak az Ica melleire.

– Miért, nem jó nő?

– De, nagyon is.

– Akkor buzi vagy?

– Nem, csak ilyen szolgáltatásokat én nem veszek igénybe – hebegem, és már állok is fel az asztal mellől, mert Laca hangja egyre barátságtalanabb.

– Szerintem te buzi vagy, de szerencséd van, mert én nem vagyok rasszista – mondja mosolyogva Laca, és szájon csókolja Icát. – Azért azt tudod, hogy ezek után mi már nem leszünk spanok? – mondja, miközben Ica mellét simogatja. – Csukd be az ajtót, öcsém, és jössz nekem két göncibarackkal!