Meg akarta menteni Szerb Antalt

Mindketten szenvedélyesen szerették az irodalmat, és az is összekötötte őket, hogy úgy vélték, ők Babits szellemi örökségét viszik tovább. Babits szellemi horizontja tágabbnak bizonyult Szerb Antalénál – aki például nemigen tudott mit kezdeni a népi írókkal –, az ő szintetizáló személyisége a népi írókat is méltányolta. Nem véletlenül bízta a Nyugat folytatását az egyszerre népi és polgári Illyés Gyulára, akit Szerb Antal is értékelt, bár inkább polgári oldala miatt, és nem véletlenül kapott Babitstól Baumgarten-díjat a szintén népi Erdélyi József.

Nemes Nagy Ágnes tizennyolc éves fiatal lányként elküldte a verseit Szerb Antalnak,

majd hamarosan levelezni kezdtek, később találkozgatni is. Egyféle mesterfigura lett a költőnő számára a huszonegy évvel idősebb író, akiről többször megemlékezik írásaiban és interjúiban. A költőnő Budapesti séták című visszaemlékezése szerint a közvetlen, s korántsem félelmetes „Szerb Antal olyan, amilyen. Hogy kedves, hogy szellemes, hogy mindent tud. Hogy ötpercenként lehet nevetni azon, amit mond, és tízpercenként elcsodálkozni.” Szerb Antal később tréfásan azt állítja magáról Nemes Nagy Ágnesnek, hogy ő a „legkisképűbb író” a magyar irodalomban, amiben tényleg igaza lehetett. Ezeken az „irodalmi randevúkon” általában Budapest utcáin sétálgattak, melyeket az irodalomtörténész behatóan ismert. Persze a Budapesti kalauz Marslakók számára szerzőjétől ennyit mindenképp el is lehetett várni. Nemes Nagy Ágnes így emlékezik arra, hogy a Magyar irodalomtörténet sikere milyen hatást gyakorolt Szerb Antalra: „Tetszett neki az az elképesztő tény, hogy az irodalomtörténetet bestsellerré tette. Hogy kapkodják a könyveit. Ugyanakkor röstellte is egy kicsit, hunyorgott, somolygott, nyelte a kuncogását, mint egy csínytevő diák.” A diák szónál azért is álljunk meg, mert a költőnő Szerb Antalt legtöbbször kifejezetten kisfiúsnak látta.

A Magyar irodalomtörténet, ez az átfogó, egyszerre belülről és kívülről néző összefoglalás sokáig számomra is alapmű volt, de ma már látom azokat az apró csúsztatásokat, melyekkel a népi irodalom kérdéskörénél élt, ami mutatta, hogy nem sok köze volt a népi írókhoz, s ezért nem is igazán értette őket. Egyébként ez Nemes Nagy Ágnesre is áll.

Szerb Antal másik sikerkönyve, az 1944-ben megjelent Száz vers,

melynek összeállításában Nemes Nagy Ágnes is részt vett. Erről kevesen tudnak, pedig érdekes momentum. Mivel Szerb Antal ekkor már munkaszolgálatos volt, kevesebb ideje maradt a versek eredetijének felkutatására, így a feladatot többször is Nemes Nagy Ágnesre bízta. Ennek bizonyítására a költőnő egy levelet is idéz az Életképek 1944-ből című írásában. A levél érdekessége, hogy Szerb Antal bensőségesen és kedveskedve „Ágneskének” becézi őt: „Kedves Ágneske (…) nem sikerült a szabadságot megkapnom, és most Magában van minden bizalmam. A köv. versek eredeti szövegére lenne szükségem…” Ezután a verscímek következnek, köztük Victor Hugo Az éj, az éj, az éj című költeménye is. Hogy Nemes Nagy Ágnesnek nem mindig sikerült, vagy nem mindig akaródzott megtalálni a kért verseket, arról a nagyjából húsz nappal későbbi Szerb-levél tanúskodik: „Képzelje: e percben megtaláltam Az éj, az éj, az éjt saját könyveim között (…) mit szól?” Egy 1943-as levelében a munkaszolgálatos Szerb Antal még bízott abban, hogy hamarosan leszerelik: „Egyébként úgy hírlik, és nagyon bízom benne, hogy rövidesen leszerelnek bennünket.” Egy másik, már 1944-ben írt levelében meghívja magukhoz a fiatal költőnőt: „Mi most nem-igen tudunk elmozdulni hazulról, Klári a gyermeket őrzi, én meg Klárit, de nagyon kedves lenne, ha eljönne hozzánk, kies remetelakunkba (…) a nappal és az éjszaka minden órájában itthon talál, de mégis inkább a nappal óráit ajánlanám, illedelem szempontjából is, meg légiveszedelem miatt is” – írja a rá jellemző, „frivol” humorral.

De Nemes Nagy Ágnes nemcsak tőle kap leveleket, hanem a szintén munkaszolgálatos Halász Gábortól, a másik esszéista irodalomtörténésztől is, akinek leveléből kiderül, hogy egy századba került Szerb Antallal és a költő Sárközi Györggyel. „Irodalmi triumvirátus” – tréfálkozik. Így nem csoda, ha Szerb Antal legközelebb már Halász Gáborral együtt látogat el Nemes Nagy Ágnesék új, Margit körúti lakásába. De erre a tragikusan végződő találkozásra már a Két történet című interjúban bukkanhatunk, melyet Kabdebó Lóránt készített.

A Két történet nagyon izgalmas és kevesek által ismert irodalomtörténeti tényről számol be:

Nemes Nagy Ágnes és férje, a szintén irodalmár Lengyel Balázs meg akarták menteni a munkaszolgálatos Szerb Antalt,

de sajnos nem jártak sikerrel. Nemes Nagy Ágnes bátran és tettre készen papírokat hamisított Szerb Antal számára. Az új személyi okmány Kántor Antal névre szólt, mellyel Szerb Antal Nemes Nagy Ágnes családtagjaként szerepelt volna. Már a búvóhely is megvolt: a Margit körúti lakás, abban a házban, amelyben ma az Átrium Színház működik. Nemes Nagy Ágnes és Lengyel Balázs készen álltak, hogy életük kockáztatásával bújtassák az írót, de Szerb Antal nem mert megszökni a kötelékéből. Biztonságosabbnak vélte munkaszolgálatosnak maradni, mint a szökevénylétet vállalni, amelynek kezdetben volt is némi alapja. Ráadásul még az őket őrző magyar katonákban is bíztak: „Azt is mondták azon kívül, hogy a magyar keret, vagyis az őrző magyar katonák köre megbízható, (hogy) az majd közölni fogja velük, amikor szökni kell.”

Hamarosan eljött az a nap is, amikor Nemes Nagy Ágnes utoljára látta mesterét és barátját.

Azokban a napokban Szerb Antal és Halász Gábor „hórukk emberek voltak, ők emelték a nagy ládákat, meg a félsertéseket, meg a marhacombokat, vitték be és ki, és dobták rá a teherautókra” egy közeli élelmiszer-elosztó központban. Innen ugrottak fel a házaspár lakásába az egyik szünetben. Az írónő a szökés tervét ecsetelte, Szerb Antal azonban kijelentette, hogy „legális keretek között kíván maradni”. Ez volt az utolsó alkalom a szabadulásra – ha Szerb Antal akkor ott marad náluk…

Ezután már hiába várták, helyette Szerb Antal feleségének, Bálint Klárának az anyja csöngetett be hozzájuk egy idegen férfival az oldalán. Az asszonytól tudták meg, hogy Szerbék munkásszázadát a németek körülvették és elhajtották. Csak néhány embernek sikerült megszöknie, így annak a férfinak, aki mellette állt, és aki egy éjszakát a házaspár lakásában töltött.

Nyitókép: Grafika: Bánki Ákos / CHAT GPT, forrás: Wikimedia Commons