Halmai Tamás legújabb könyve, az Egy papagáj gyerekkora, paródiák, hommage-ok, vagy ahogy a szerző szerényen nevezi, „stílusjátékok” gyűjteménye. Karcsú, alig több mint nyolcvan oldalas munka, mégis a teljesség igényével, költői bravúrok sorozatát bemutatva idézi meg a klasszikus és a kortárs irodalom legjavát. Szapphó, Dante, Shakespeare és hasonló nevektől kezdve, egykor volt hazai nagyságainkon át a jelen számos alkotója is kitüntető figyelmében részesül, nyugodtan mondhatjuk, az összes fél és persze az olvasó örömére. Mi több, a kötet záró részében, a Szemelvények a recepcióból fejezetben, hogy teljes legyen a műfaji sokszínűség, álapokrif Jézus-idézetek, Agatha Christie, Greta Garbo (még némafilmes korszakából), Simone Weil, Poszler György, Esterházy Péter és mások, Halmai adaptálta, szemérmes humorba pácolt, szintén stílusgyakorlatszerű sorai méltatják a szerző igyekezetét e karinthys tett okán.

Mert miért is ne lehetne az Egy papagáj gyerekkora akár egy új Így írtok ti, nem feledve persze a számos kiváló előzményt, a Reményi–Tarján-paródiákat, Orbán Ottó kortársairól írt remekléseit, Király Levente és még jó néhány ügyes tollú író és költő mások bőrében tett kalandozásait az elmúlt évtizedekből. Halmai könyve mégis kiemelkedik minden paródiakötet közül, részben a merítés és az időrend bősége, másrészt virtuozitása miatt. Úgy tűnik, neki nemcsak a versformák, az abszolút áthallások és megszólalásmódok profi ráhangolódása bármilyen költői világra, hanem a kiválasztott „célszemélyek” nevében elkövetett teremtő játék is a kisujjában van. Egyszerre zsonglőr és elmélyült alkotó, tiszteletteljes hommage-ok és ironikus stíluskalandozás jellemzi a könyvét – és talán nincs is értelme különválasztani e műfajokat. A mellesleg több mint negyvenkötetes szerző az irodalom háttérben élő személyisége, aki verseket, tanulmányokat, esszékötetek sokaságát ontja magából, de szerencsére, az utóbbi években méltó elismerés is övezi munkásságát (József Attila-díj, Quasimodo-emlékdíj, 2022).

Az Egy papagáj gyerekkora címét egy Acsai Roland modorában írt darabról kapta, amely önmagában egy teljes Acsai-költemény, inkább tisztelet, de közben persze paródia is a kiváló szerzőtársnak, akárcsak Filip Tamás Akác, dió a halott cuccában című verse, a befejezéséből idézek: Mégiscsak egy nagy, ismeretlen urna / vendége leszek. / Ez olyan dráma, amit csak / Bánk bán. (A megszólított költő Rulettben nincsen sakk címmel már válaszolt is a szerzőnek: Kölcsönvettem Halmai Tamásnak az én vershangomat parodizáló vershangját, és írtam egy önparódiát. Jó mulatság volt. Érdekes volna, ha többen követnék a példáját, ki tudja, milyen irodalmi lehetőségeket kínálna ez a játékos új műfaj.) A Csapzott falak közt Beney Zsuzsa stílusában készült költemény valóban inkább hommage, ilyen sorokkal: Mi készíthetne fel a gondolatra? / A testet meglepi, hogy szava kél. / Télben egy darab tavasz gomolyogna / égig. Szűnik a nyelv széleinél. A kötetben korok és korstílusok, komoly szerzők tiszteletteljes és bohókás átiratai keverednek. Időnként a színvonal is változik, de ez nem baj, így emberközelibb ez az elképesztő kavalkád. Balassi–strófák, Shakespeare Ophélia monológja, Berzsenyi A baristákhoz írt szapphói verse, Emily Dickinson, Rilke, Babits, Tóth Árpád, József Attila és Pilinszky mellett helyet kap Bereményi Géza egy ismeretlen Cseh Tamás dallal, Tóth Krisztina, Térey, Lackfi, Báthori Csaba, Iancu Laura, Parti Nagy és a többiek. Ismert és kevésbé ismert mai szerzők, saját műfajuk teljében, kiérlelt, Halmai által megidézett hangokon, szinte félelmetes és csodálni való pontossággal leutánozva és továbbírva mindenkit, ahogyan csak ez a szakálla mögül ki sem mozduló ember tudja (Agatha Christie jellemzése). Halmai, (ez az akciós Karinthy – mondja Bödőcs, mert még ő is feltűnik az utolsó oldalon), megtette a magáét, nyugodtan hátradőlhet, a többi az utókor dolga.

Halmai Tamás: Egy papagáj gyerekkora. Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2023, 84 oldal