A címben szereplő két alapfogalom Németh László és Béres József életművének is meghatározói. Kaiser László számára is alapfogalmak. Ahogy élni és alkotni érdemes.

Szerzőnk több műfaj jeles művelője: költő, író, könyvkiadó, dramaturg. Két olyan személyiséget választott könyve hőseiül, akik ugyan gyökeresen eltérő pályán alkottak, ám mégis megvannak az érintkezési pontok közöttük. Az igazukért küzdöttek, gyakran erős ellenszélben, és mindig közösségükért. Az üdvösség vagy éppen az irgalom jegyében.
Találó a mottó, a Németh László által olyannyira tisztelt Adytól: „Sósabbak itt a könnyek / S a fájdalmak is mások. / Ezerszer Messiások / A magyar Messiások.” Magyar sors ez, mindhármuké. Különböző korszakokban bár, de hasonló jelekkel. Tehetségük nehezen tört utat magának, kaptak övön aluli ütéseket szép számmal. Nehéz elfogultság nélkül szólnunk róluk, és Kaiser László is jól tette, hogy kifejezte rokonszenvét mindkét hőse iránt.


Jómagam sem vagyok másképp. A kötet nagyobb részét kitevő, Németh Lászlóról szóló írások okán sem. Én is foglalkoztam jó három évtizeddel ezelőtt a kevésbé ismert és elemzett Utolsó kísérlettel, ezzel a nagy ívű, bár félbemaradt jeles regényfolyammal, s most örömmel láttam, hogy ennek a kötetnek ez a fő tárgya. Pontosabban: Kaiser László előszót írt a különböző részek megjelenésekor a Kráter Kiadó köteteihez, és ezek a tanulmány értékű esszék ebben a gyűjteményben együtt olvashatók. A Grezsa Ferenc tanítványaként is ismert Kaiser jó érzékkel értékeli a nagy prózai teljesítményt. Véleménye megalapozott, írásai frappánsak és olvasmányosak. Az élet szinte minden kérdésére választ kereső Németh László, az író és gondolkodó, a polihisztor arcképét rajzolja tovább, a népszerűsítés legjobb eszközeivel.

A Növésterv, minőség, vállalkozás egyik igaz mondata: „Magasodik, de nem nyomaszt”

Mármint a nagy író életműve. És milyen kár, hogy ez az életmű is háttérbe szorult a legújabb időnkben – sugallja Kaiser László. Vagy egy másik, találó mondat: „A szépirodalmi munkák a lelki nemesség rajzát adják, vagy veszélyre utalnak: a lelki nemesség esetleges eltorzulására. De mindenképpen a személyiség védelmére.” Tömör és világos beszéd.
Az előszókat megelőző Németh László és Berzsenyi Dániel című írás azokat a hatásokat érinti, amelyek a címben szereplő költőelődhöz fűződő szellemi rokonságot és az esszéíró Németh László vonzódásait mutatják. A hasonló „növéstervet”. Vagy a „vívódó jobbítási szándékot”. Ezek a tények igencsak fontosak az Utolsó kísérlet szempontjából, akárcsak első kötetében, az Alsóvárosi búcsúban is. Közben összefoglalót ad az írói pálya egészéről, s bár a különböző írásokban megjelennek a Németh László érdemeit méltató önismétlések is, ezek mellett mindig ott az újdonság, a találó értékelés.
A regényekhez írott valamennyi előszó arra is példa, miképpen érdemes népszerűsíteni, a szélesebb olvasóközönséget megszólítva értekezni a művekről. A kevésbé ismertekről éppúgy, mint a betetőzést jelentő Égető Eszterről.

Arra is figyelmeztet szerzőnk, hogy sokszor tékozlón bánunk értékeinkkel.

Például az Utolsó kísérlet-féle írói vállalkozásokkal. Kaiser jól látja, hogy itt a Némethnél megszokott regénymodelltől eltérő változattal van dolgunk, inkább a Balzacra emlékeztető enciklopédikus jelleg uralkodik. A főhős, Jó Péter, egy dunántúli református parasztgazda fiaként indul az életbe, és a mesehősökre jellemző elszántsággal küzd apja ellenében is a gimnáziumba kerülésért, közvetlenül az első világháború előtt. „…egy kivételesen érzékeny, tudásra vágyó férfi a nagy magyar panoptikumban, melynek középpontjában a magyar középosztály áll…” Ezek között a viszonyok között keresi Péter az útját és lelki békéjét.
Kiváló fejlődés- és esszéregény ez a nagy mű, amelyben az író föltárja a korabeli társadalom természetét is. Nem véletlen az sem, hogy Móricz Zsigmond oly sokra tartotta a regényfolyam egyik részét, A másik mestert. Kaiser László pedig jól láttatja ennek a fordulópontnak a jelentőségét az életmű egészét tekintve. Az Égető Eszterrel kapcsolatban az élet és a munkásság egységét hangsúlyozza, és azt is, hogy az Iszony folytatásaként is tekinthetünk erre a remekműre. Így, egybegyűjtve, egy újabb Németh-miniportrét képez a kötet nagy része, kiegészítvén az egyébként igen gazdag szakirodalmat.
Mint ahogy szintén remek kiegészítés a Béres Józsefet megidéző három írás. Annál is inkább, mivel ezekben a dráma műneme kerül előtérbe, mintegy rá felelvén a Németh Lászlóról, a drámaíróról (is) szóló írásokra. Fazekas István ugyanis ráérzett arra, hogy Béres József sorsa szinte színpadi feldolgozásért kiált, amint A megvádolt című írott változatban és a Béres-féle Újszínház-beli előadásban meg is valósult ez az elképzelés. Ezzel együtt olvashatunk a kötetben „Nem a magam hasznát kerestem” címmel pályaképet a nagyszerű feltalálóról és a valóban az erkölcsöt és teljesítményt átélt és megvalósított, más szempontból is drámai hősről.

„Igazi példa-élet, igazi idea-ember, hogy Németh László szép szavaival éljünk,

nem véletlenül, hiszen a nagy író álma és elvárása az olyan személyiség, mint Béres József, az értelmiségi hivatásának klasszikusa…” –akit Aczél Györgyékkel szemben olyan szellemek támogattak, mint Nagy László, Ratkó József, Déry Tibor, Csoóri Sándor, Balczó András, Sánta Ferenc vagy Illyés Gyula.
Kaiser László aztán értő elemzést ad Fazekas István drámájáról, s annak színpadi feldolgozásról is. Az irodalomtörténetben és a dramaturgiában jártas szakember írásai ezek. Az Újszínház-beli előadás (Kerényi Imre rendezése) értékelése kizárólag a szakmai megközelítés szép példája. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert napjaink felbolydult közéletében ez a dicséretes magatartás nem oly természetes. A napi politikához kapcsolódó hisztéria gyakran akadálya az ilyesfajta hozzáállásnak. Kaiser László példát mutat: őt valóban a konkrét előadás érdekli, és nem hajlandó beállni abba a sorba, melynek résztvevői tele vannak előítéletekkel. Így tartja sokra Fazekas drámáját, s hasonlóképpen Kerényi rendezését.
Előttünk tehát két nagyszerű magyar ember portréja – egy íróé és egy felfedezőjéé.

Kaiser László: Erkölcs és teljesítmény (Németh László – Béres József).
Budapest, Hungarovox Kiadó, 2020, 104 oldal