• Mi az, ami most aktualitást adott a kiadásnak?
Koltai András: Régi adósság törlesztése ez. Évtizedek teltek el Sík Sándor halála óta, és színműveinek egy része még sohasem jelent meg, a többi alig hozzáférhető kiadásokban lappangott idáig. Pedig talán kevesen tudják, hogy a színház milyen nagy szerepet játszott Sík Sándor életében. Tizenéves korában Gödöllőn színházat játszott a testvéreivel, sőt színdarabokat is írt. Később, fiatalkorában az Élet folyóirat rendszeresen közölte színházi kritikáit. Akkoriban minden héten többször járt színházba, és abszolút otthon volt a budapesti színházi világban. Egész életében ambicionálta, hogy elismert színműíró legyen, de végül csak részleges sikereket aratott.
Legtöbb színműve megjelent ugyan nyomtatásban, egyik-másik közülük iskolai színpadokon is karriert futott be, de
többségüket nehezen előadhatóvá tették a túlságosan hosszú költői részek, valamint a sok szereplő és színhely.
Három darabja mégis hivatásos színpadra került. Az egyik az István király, amely ma is az életmű legismertebb, máig játszott műve. Ezt annak idején, 1933 és 1938 között többször is előadták a Nemzeti Színházban, sőt, idén tavasszal a Nemzeti ismét programjára tűzte.
Sík Sándor az István király színdarab szegedi előadásának szereplőivel 1930-ban, balján a címszerepet alakító Tárai Ferenc (képek a piarista levéltár engedélyével)
A másik az Advent, amelyet 1937-ben Hevesi Sándor rendezett a Magyar Színházban, amely azonban nem igazi dráma, inkább szavalókórus. A harmadik darab Az égigérő torony, amelyet 1943-ban a Szegedi Nemzeti Színház mutatott be Both Béla rendezésében, akit a maiak leginkább Bástya elvtárs megformálójaként ismernek Bacsó Péter A tanú című filmjéből.
• Van-e a három kötetben olyan dráma, amely korábban sosem jelent meg nyomtatásban?
Bozók Ferenc: Hogyne lenne! Több is. Olyan is, amely csak kéziratban maradt fenn, például a Tükör, a Feltámadás, A legyőzött halál vagy a Szent István legendája című filmszcenárium-tervezet, és olyan, amely ugyan megjelent, ám csak újságban vagy csak részletekben. Az Áldozatot például a Zászlónk című ifjúsági lap adta közre, A podolini diákokat a Zászlónk és a Vigilia is közölte. A Testvéreknek csak részletei jelentek meg a Vigiliában. Az Idegen című korai művét szintén kéziratból emeltük be a kötetbe.
Koltai András: Utóbbi Molnár Ferenc-utánérzés, Az ördög című drámájának egyfajta katolikus változata. Itt nem az ördög az, aki a cselekményt előreviszi, hanem egy titokzatos idegen, aki akár Jézus vagy akár egy angyal is lehet. Ami irodalmi szempontból értékelhető, azt mind közöltük.
Bozók Ferenc: A már említett István király mellett a Zrínyi Miklóst, az Szent Alexiust meg A boldog ember ingét tekinthetjük a drámai életmű jelentősebb munkáinak. A Testvérek című drámának is kalandos a története, de a bemutatása mégis meghiúsult.
Koltai András: A Testvérek
kifejezetten kortárs darab volt. 1934-ben íródott, a szocialista és a fasiszta rendszer összeütközéséről szól,
ugyanakkor nagyon személyes történet is, mert két fő alakjában egyértelműen őt magát és testvérét, Sík Endrét, a későbbi kommunista minisztert ismerhetjük fel. Egyébként mind a ketten piarista kispapok voltak, de Endre a noviciátus után elhagyta a rendet.
A szerkesztők, Bozók Ferenc (balra) és Koltai András (a szerző fotója)
• Ha létezik akkoriban katolikus vagy evangéliumi színház, akkor Sík Sándor sikeresebbé válhatott volna színpadi szerzőként?
Koltai András: Lehetséges, de az az igazság, hogy
az ő igazi terepének az iskolai színjátszás bizonyult.
A Találkozás című rövid darabját például, amely első világháborús történet, tucatnyi katolikus középiskolában játszották akkoriban. A podolini diákokat 1942-ben szinte az összes magyarországi piarista gimnáziumban előadták. Nagyon sokszínű egyébként ez a drámai termés, a mesétől a misztériumdrámáig, a történelmi és bibliai darabokig terjed.
• A háború előtti vagy alatti katolikus irodalommal Dunát lehetett rekeszteni. Miért nem írta meg Sík Sándor ezeket a történeteket regényes formában?
Koltai András: Próbálkozott regénnyel is, de abbahagyta, úgy látszik, ez kevésbé kötötte le. Egyébként nemcsak nagy színházrajongó volt, hanem állítólag kiváló színész is.
Amikor 1913-ban a cserkészekkel vági tutajúton jártak, egyik este tábortüzet tartottak, Sík Sándor pedig előadta Cyrano monológját,
s egyik diákja, Major Dezső visszaemlékezése szerint az ő előadása jobb volt, mint bármelyik akkori nemzeti színházi színészé.
Bozók Ferenc: Annak, hogy valószínűleg szuggesztív előadói képességekkel rendelkezett, egyik bizonyítéka, hogy amikor Szegeden az István király első előadására készültek, ő, a reverendás piarista olvasta fel a darabot, és a színészek – a korabeli beszámolók szerint – lélegzetvisszafojtva hallgatták.
• Milyen volt a színművei fogadtatása?
Bozók Ferenc: Nagyon vegyes. Kiadásunk függelékében összegyűjtöttük az előadások adatait és azok visszhangját is.
A hatalmas lelkesedéstől a fanyalgásig minden megjelenik. Kritikaként a leggyakrabban talán az kerül elő, hogy nagyon lírai a nyelvezete,
drámáiban is a költő szólal meg. Továbbá, hogy nagy hangsúlyt helyez a képi világra, intenzíven akar láttatni, s kevésbé lehet követni a színészek szavait és tetteit. Illyés Gyula például 1930-ban A boldog ember ingéről azt írta a Nyugatban, hogy jó ezeket a rímeket olvasni, de a mű túl sok szereplőt mozgat, túl sok a helyszíne, nagyon zsúfolt a cselekménye, így igen fárasztó és széteső a darab. „Az olvasó már az út közepén elfeledi, honnan is indult, mit várt a kalauztól.”
Buday György metszete az Advent 1935-ös kiadásához
Koltai András: Viszont tény, hogy az István királyért 1934-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia Vojnits-jutalmát, amelyet az előző évben bemutatott „legsikerültebb magyar színmű” szerzőjének ítéltek oda. Ezzel Sík Sándor nagyon
előkelő társaságba került, Molnár Ferenccel, Herczeg Ferenccel, Márai Sándorral egy sorba.
Bozók Ferenc: Zrínyi című drámáját nagyon szerette volna előadatni, hiszen az István király mellett ezt tartotta drámai fő művének. Ezzel viszont ugyanaz a probléma, mint a többi színpadi munkájával: szinte előadhatatlan, nagyon sok benne a latin kifejezés, nehézkes, archaizáló a nyelvezete.
• Akkoriban már jó ideje létezett modern színház. Mennyire volt modern vagy mennyire konzervatív Sík Sándor mint drámaíró?
Bozók Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának gondozásában 1935-ben megjelent Advent című színdarabja, oratóriuma, saját korában merésznek, progresszívnek számított, és ilyen szempontból vegyes is volt a kritika, bár a kezdeti fanyalgás után sok bírálója elismerte, hogy tulajdonképpen működik ez a fajta katolikus köntösbe öltöztetett, az avantgárd szavalókórusok megoldásaihoz hasonló műfaj.
Sík Sándor az 1926-os megyeri Nemzeti Nagytáborban
Koltai András: Sík Sándor modern költő és modern író volt. Neki többek között Ady volt a stíluseszménye. De a századfordulós modernség nyilván az élete végén, az 1960-es években már kevésbé számított modernnek.
Bozók Ferenc: Például
A legyőzött halál kifejezetten szecessziós, modern egyfelvonásos. Kicsit fausti mű.
Főhőse a halála előtt élete nagy művét akarja megalkotni, amellyel „kicselezi” a halált. Igen komplex szerelmi dilemma is megjelenik benne, amitől nagyon izgalmas és modern lesz.
Koltai András: A Nyár is szecessziós, verses színdarab, amely talán önéletrajzi ihletésű, arról vall, hogy míg a király távol van, Gábor lovag szerelmes lesz Flóra királynőbe. A beteljesülhetetlen szerelem problémájával néz szembe, de befejezésül a lovag az erkölcsileg helyes megoldást választja. Vagy Az égig érő torony, amely a bibliai Nimród története, és egy teljhatalmú zsarnokról szól.
A korabeli nézők 1943-ban egyértelműen Hitlerre gondolhattak.
Bozók Ferenc: Egy megjegyzést még hozzáfűznék ahhoz, hogy modern vagy nem modern Sík Sándor. Az Élet című folyóiratban nemcsak a kortárs színművekről írt rendszeresen kritikákat, hanem rengeteg kortárs szerző verseiről is. A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen
az 1930-as években már József Attila verseit tanította, vagy Kassákkal levelezett, tehát benne élt a korabeli kortárs lírában.
Nem volt „begyepesedett pap költő”, ahogyan most néhányan gondolják. De ma már az a fajta megszólalás, amely Sík Sándort jellemzi, nyilván meghaladottnak tekinthető.
• Beszéltünk arról, hogy milyen volt akkoriban a pap költő színműveinek fogadtatása. Milyen volt a fogadtatása Sík Sándor három kötetbe összegyűjtött drámai munkáinak?
Bozók Ferenc: Ez a vadonatúj kiadvány nemrég jelent meg a Kairosz Kiadónál. Abban reménykedünk, hogy az összegyűjtött színművek három kötete segíti azt, hogy Sík Sándor munkásságáról valamelyest lefújjuk a feledés porát, és újra felfedezzük az ő maradandó, figyelmet és megbecsülést érdemlő irodalmi értékeit.
Nyitókép: a szerző fotója
