Éppen évtizeddel az első könyv, a Rögnyi ég óta, hallhatjuk különféle regisztereken át ennek az éteri, szakrális – hieratikus költészetnek – izgalmas ellenpontozásként –, többnyire modern formákban történő finom kifejezéseit. Mintha Hölderlin, Pessoa vagy a megszólalás bizonyos eseteiben Borges szelleme tévedne közénk egy aranykort idéző délutánra. Hegyi Botos, a preklasszikus korok és művészetek szerelmese, vállaltan az „égi mást” mutatja fel, és nem a valóságról vélt, manapság inkább dívó depoetizált közlésmódokat követi. Ahogy maga mondja egy interjúban: „Visszatérve a személyes sors lírai alkalmazására. Eddig is benne volt mindegyik írásomban, csupán desztillált állapotban. Annyi szerepvállalást éltem meg már, direkt alkalmazásukból zsúfolt leltár, korunk hulladékdombja lenne; nem pedig szájízem szerint való, távolságtartó műalkotás…” Az Evangélium, külcsínre is ízléses könyvének csupán címeit összeolvasva is már, saruinkat levéve, a HBA-versek lírai terébe léphetünk: Legyen a neve – A bölcső – Az Égkő – Színevallások – Az Örök Élet Füve – A lebegő város – Aranycsatornák – Ezüstkor – A sivatag kék lángjai –Az Égbolt Hegyén…
Hegyi Botos Attila: Evangélium, Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2021, 274 oldal.
