A díjátadóra a Tagore sétányon megtartott ünnepélyes megemlékezést követően sétáltunk át, mely emlékezésen beszédet mondott többek között Gabriele La Posta, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója, illetve a Költőverseny Nobel-díjas névadójának szobránál elhelyezték a tisztelet koszorúit.
A költőverseny zsűrije a következő alkotók pályaműveit ítélte a legjobbaknak:
A nagydíjat Beck Tamás kapta Önarckép című verséért.
A zsűri különdíját Horváth Florenciának ítélték oda.
Elismerő oklevélben részesült A. Túri Zsuzsa, Veres Tamás, Fecske Csaba, Szabados Attila, Fellinger Károly, Szabó István, Simon Adri és Endrey-Nagy Ágoston.
Beck Tamás költő, a verséért kapott nagydíjával
Fotó: balatonfured.hu / Martinovics Tibor
A zsűri tagjai
Szörényi László irodalomtörténész – a zsűri elnöke,
és Iancu Laura, Szálinger Balázs, Péntek Imre, Madarász Imre, Széchenyi Ágnes és Cserép László.
Közreműködött Lukács Sándor színművész
A megnyitó ünnepségen, melynek házigazdája Oberfrank Pál Kossuth-díjas színművész volt, a díjak átadása mellett méltatták a nyertes műveket, miután Bóka István, Balatonfüred polgármestere elmondta köszöntőjét.
A díjakat átadta Szörényi László Széchenyi-díjas irodalomtörténész, Bóka István, Balatonfüred Polgármestere, Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, író, Franco Cajani, a nemzetközi zsűri elnöke, Puskás István, Debrecen alpolgármestere és Szerdahelyi Csongor, az Országút főszerkesztője. A versek interpretálásában közreműködött Carla Romanelli és Lukácsi Sándor színművész.
A díjátadót a tervek szerint gálaműsor követte volna, ez azonban egy váratlan betegség miatt elmaradt, így közvetlenül az olasz ételeket felvonultató fogadásra mehettünk át, ami igazán hangulatos lezárása lett a napnak.
Az országút különdíjasa, két oklevelet is kapott
Fotó: Király Farkas
Idén az eddigiekhez képest számunkra jelentős változás történt: az Országút is bekapcsolódott a már hagyománnyá vált, jelentős múltra visszatekintő Salvatore Quasimodo Költőversenybe.
Lapunk különdíjat alapított, s az oklevél mellett százezer forinttal jutalmazta szerkesztőség által arra érdemesnek talált pályamű szerzőjét.
A „Quasimodo” – ahogyan szakmai berkekben egyszerűen nevezik – Balatonfüred város jeles kezdeményezéseként jött létre még a múlt század végén, 1992-ben, immáron tehát harminckettedik alkalommal mérhették össze „tollaikat” a versengő poéták. Füred egyébként is élen jár a művészetek, a kultúra, és azon belül korántsem utolsósorban az irodalom támogatásában, népszerűsítésében, ezt számtalan magas színvonalú program, rendezvény tanúsítja, amelyek közül nem egy országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert. Része ennek a rangos költői megmérettetés is, amely minden évben alaposan feladja a leckét a szakmai zsűrinek.
1961-ben látogatott el Balatonfüredre a Nobel-díjas olasz költő, Salvatore Quasimodo, ahol többek között betegségéből való gyógyulásának örömére emlékfát ültetett a Tagore sétányon. Füredi tartózkodása, ottani élményei versírásra is ihlették. Tiszteletére rendezik meg minden évben a költőversenyt, amely idén már a nemzetközi költőtalálkozónak is része.
Szerkesztőségünk örömmel csatlakozott a három évtizedes hagyományhoz. Alapos megfontolás után
az oklevelet és a pénzjutalmat ebben az évben Simon Adri Bella István-díjas költőnőnek ítéltük oda.
Simon Adri azt mondja magáról a Szépírók Társaságának oldalán: „1974-ben születtem Szegeden. Szerintem azért, hogy 21. századi költő legyek.” Kétség nem fér hozzá, hogy az lett. Valóban, ízig-vérig kortárs poéta, aki műveltségét tekintve doctus, de nyelvezetétől, témaválasztásaitól, egyáltalán hangjától nem idegen a poeta natus hozzáállása sem. Nem mellesleg formaművész, a kötött versformák kedvelője, amit képes úgy művelni (és ez korántsem általános), hogy nem lesz iskolás, erőltetett, szinte szabad beszédnek hangzanak sorai. Rímei játékosak, szemmel láthatóan örömmel és nagy biztonsággal lubickol a nyelvünk adta lehetőségekben. Mondanám, hogy alanyi költő, hiszen önnön életének, tapasztalásainak színes vagy épp szürke darabkáiból alkot új és új alakzatokat költői kaleidoszkópjában. De ugyanúgy mondhatom közéleti költőnek is, hiszen önnön életének (csak éppen, mint szenzibilis társadalmi lénynek), és tapasztalásainak (csak éppen a kor társadalmi, gazdasági jelenségeinek nyitott szemű és szívű részeseként átélt élményeinek) elemeiből is építkezik. A poeta doctus és natus egy. Az alanyi és a közéleti költő is egy. Keveredésükből – vagy fúziójukból? – áll össze Simon Adri, a költő, akinek sajátos hangja könnyen felismerhető, karakteres, nagyon saját. Mondom mindezt egész munkásságát tekintve. De, bár mostani pályaművei inkább alanyi versekbe hajlanak, szerkesztőségünk úgy véli, a fent vázolt költői világának erős és jellemző darabjait küldte a Salvatore Quasimodo költőverseny idei megmérettetésére.
A nyitóképen balról jobbra a cikk szerzője, aki a költőnőt laudálta, Simon Adri díjazottunk és Szerdahelyi Csongor, a lap főszerkesztője.
