Segítette a kortárs irodalmi és művelődéstörténeti művek megjelenését, emellett nem hagyható figyelmen kívül a folyóiratok és hetilapok szerkesztésében végzett munkája sem. Mindezek alapján széleskörű pálya bontakozik ki előttünk, amelynek
középpontjában mindig a magyar nyelv, a stílusbéli igényesség és a hitelesség állt.
Az írás ugyanis a maga esztétikai és nyelvi követelményein túlmenően erkölcsi vállalás – vallja. Az írás nem viseli el a hamisságot, markánsabb kifejezéssel a hazugságot. Erkölcsi szembesülést követel az alkotótól, aki nem válhat hiteltelenné sem önmagával, sem írása tárgyával szemben.
Róna Judit ezt az eszményt tekinti zsinórmértéknek, s ezt követeli meg mindazon írások szerzőjétől – legyen szó akár szépirodalmi alkotásról vagy újságcikkről –, akiknek a műveit szerkesztőként, olvasószerkesztőként oly alapossággal gondozta és gondozza ma is. Ehhez a munkához hozzásegíti széleskörű műveltsége, és
soha nem hajlandó behódolni a korszellem olykor könnyebb utat mutató csábításának.
Vallja, hogy az irodalom – általában a művészet – hozzásegít az élet szebbé, jobbá és igazabbá válásához. Akkor is, ha a közérdeklődés kevésbé hajlandó tudomást venni erről.
Külön említést érdemel az a kifinomultság és érzékenység, amellyel rávezeti a kortárs szerzőket, hogy a szerkesztő kezébe került kéziratok a lehető legjobb minőségben jelenjenek meg.
A Veres Pálné Gimnáziumban szerzett érettségit követően az ELTE magyar–angol szakára jelentkezett, bár egy ideig vonzotta a gondolat, hogy pszichiáterként találja meg segítő hivatását. Az egyetemi tanulmányok kezdete előtt a Szépirodalmi Könyvkiadóba került, s mint nyilatkozta, az ott tanultak nagy lendületet adtak neki. Jó emlékként őrzi Illés Endrének, a kiadó igazgatójának segítőkészségét és támogatását. Harmadszorra jutott be a bölcsészkarra.
A rá jellemző mértéktartással és a finom megkülönböztetés szavaival emlékezik azokra az évekre, amikor a marxizmus volt a felsőoktatásban megkövetelt hivatalos ideológia, „és
a meghatározó előadók – politikai állásfoglalásuktól függetlenül – akkor írták legjelentősebb, többségében ma is érvényes műveiket”.
Formálódó világnézeti meggyőződése és elköteleződése jótékony hatást gyakorolt további pályájára, fenntartva ugyanakkor az értelmiségire jellemző kételkedés jogát.
A diploma megszerzése után a Petőfi Irodalmi Múzeumba vezetett az útja, ahová már gimnazistaként is bejárt, s itt szerette meg a kézirattári munkát.
„A József Attila kéziratok őre lettem,
s különleges élményt jelentett a gyűjtemény közelében lenni.” Az MTA Irodalomtudományi Intézetében a XX. századi osztályon a Babits kritikai kiadás munkatársa lett. Ennek eredményeként jelentette meg három kötetben Babits Mihály életének 1921-ig tartó kronológiáját.
A díj és a díjazott: Róna Judit a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével. Fotó: Vargha Ágnes
A kutatómunka mellett egy időben a Gondolat Kiadó irodalmi szerkesztője, majd 1990 után az OCIPE, a Brüsszel és Strasbourg mellett működő informális jezsuita szervezet munkatársa, az Európai Szemmel folyóirat egyik szerkesztője, és részt vett a Távlatok jezsuita folyóirat szerkesztőbizottsági munkájában.
Mindvégig fiatalok százait tanította magánúton, külkereskedelmi vállalatoknál angol nyelvre.
Személyiségében a tudós kutató, a kortárs irodalom érzékeny segítője, egyben kritikusa és a nyelvoktató pedagógus egyként jelenik meg;
az erkölcsi igazság és az esztétikai szépség elkötelezett híve, aki ezen eszmények érvényesülése érdekében nem riad vissza olykor a vitáktól és az ütközésektől sem.
Legyen szó akár a kutatásról, a szerkesztésről vagy a tanításról, sokirányú tevékenységét segítő hivatásnak tekinti a babitsi soha meg nem elégedés szellemében. Az utóbbi két évben ehhez híven, nagy szakmai hozzáértéssel segíti az Országút szerkesztőségének munkáját és a lap egyre gyarapodó olvasótáborát.
A köztársasági elnök dr. Róna Judit Ágnes irodalomtörténésznek, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete nyugalmazott tudományos munkatársának, az Országút című kulturális lap olvasószerkesztőjének Babits Mihály életművének feldolgozásában vállalt szerepe, valamint a keresztény kultúra terjesztése érdekében több évtizeden át végzett szerkesztői tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozta.
Nyitókép: Heltai Ákos
