Várkonyi Nándor páratlan szellemi hagyatékában, életműsorozatában híres irodalomtörténeti munkája fontos helyet foglal el. Az 1880–1940 közötti korszakot bemutató mű a szakma és az egyszerű olvasók számára is bőséges ismeretanyagot nyújt. A szerzőre jellemző hatalmas felkészültség és mindenre kiterjedő átfogó szándék révén, a vizsgált időszak jelentős nevei mellett rengeteg, mára elfeledett alkotó életműve sem hullik ki a rostán.
A könyv hangvétele, Várkonyitól megszokott módon, rendkívül olvasmányos és összeszedett, az adatok tömege nem zavaró, sokkal inkább az áttekinthetőséget könnyíti. A mű három fő témaköre – a realizmus, a modernség és a népi irodalom – ezeket a korszakokat időben egymásra következő folyamatokként ábrázolja. Várkonyi képes megszólítani mindenkori olvasóját. Az 1942-es első kiadást követően a nyelvész Antal László így méltatta munkáját: „…noha egészen szerves vagy minden szempontból kielégítő rendszerező elvet ily roppant anyagra talán nem is lehet alkalmazni, mindez azonban mennyiségileg is és jelentőségben is semmiség a szerző szemléletgazdagságához, mozgékony beleérző képességéhez, átfogó erejéhez, imponáló tárgyismeretéhez, mély, árnyalt és sokoldalú kultúrájához és virtuóz előadó-művészetéhez képest. Könyvét számon fogja tartani a tudomány és a maguk útjait járó kutatók, és föl fognak figyelni felismeréseire.”B. D.
