Az Isteni Jó és a Sátáni Gonosz harcának prófétikus harcát Székelyhidi egy mindennapi emésztés testi érzetének mikro- és makrokozmoszszerű leírásaként használja.

„És a bennem lakó
erősködött
edd
a levest,
idd
a lét,
rágd el
a húst.
Nyeld le
az egész
receptes könyvet.
(…)
Mindent
meg kell
tudnod,
mindenhez
értened kell,
ezért
mindent szájba
kell rágnod
és le kell nyelned.
Így emésztheted meg
maradéktalanul,
csak így
oldhatod fel
magadban
a benned lakót.”

(Lenyelem a könyvet)

Az eredeti szövegnek is allegorikus a beszédmódja, de az allegória értelmezése mégis egyetemes. Székelyhidi allegorizálása teljesen szubjektívvá válik, önmaga lesz önmaga megfejtése. Nincs egyetemes, külső vonatkozás, erre mondják, hogy a poétikai alakzat itt katakretikussá változik. A példázatosság helyébe a biofikció kerül, a megszólaló életrajzisága mintegy kitalált történetbe ágyazódik. Az olvasás során felsejlik az avantgárd hatása is, a konstruktivista képalkotás.

A költői kép nem szimbólum itt, hanem materiális, dologi jellege van.

Ez is az avantgárd hatását mutatja, akkor is, ha sok helyütt a stílus emelkedettsége már inkább klasszicizáló irányba mutat. A Bárány állatjellege hangsúlyozódik a költői kép részleteiben, nem a szentség elvontsága.

„A benned kérődző,
akit lenyeltél,
a könyvet
emésztő,
Te, a hozzám nagyított,
hogy felérj
és megérts
mindent,
ami egyszerű,
ezért tiszta
és átlagos.”

(A bárány)

A legfőbb értéket reprezentáló szó a mostani könyvben az átlagos jelző.

A sortördelés a hangköltészetre emlékeztethet. Ilyen megszólaltatásra inspirálhatnak a rendkívül rövid, gyakran egyszavas sorok. A klasszikus modernre jellemző veretes kifejezésmódot mintegy dekonstruálja, eltávolítja, viszonylagossá teszi ez a poétikai eljárás. Keveredik a klasszikus modern és avantgárd emlékezet – ez posztmodern eljárás. A szövegköziség fegyelmezett, de szinte mechanikusan külsődleges. Így követi az eredeti írást, megtartva címeket, motívumokat, szép sorjában, kalligrafikus címtipográfiával.

Mit jelent ebben a könyvben a test?

Nem térfogat-képzet, hanem érzet-képzet – leginkább az anyagcsere, az emésztés folyamata, látomása jeleníti meg. Ugyanakkor ez a test mindent magában foglal, a lelket, az önazonosságot, az egész létet, sőt azt is, ami ezeken túl van. Székelyhidi Zsolt könyve nem az Úristen könyve, Jézus Krisztus kinyilatkoztatása. Ez a kötet maga a szerző. Ahogy írja a hangsúlyos összefoglalásban: „a könyv én vagyok”. Ő lenne az Örök Jeruzsálem? Az Isten helyébe a teremtmény lép? Kifejezetten vallásos szempontból ez Istenkáromlás? Hazalátogat valaki ebédre a szülői házba, és evés-ivás közben a Szentírásra asszociál, de nem keresztény módon? Itt nincs a mindent eldöntő háború, szakrális dráma paroxizmusa. Inkább zsáneres jeleneteket olvashatunk. Nagyon materiálisak a képek. Visszaemlékezhet a szerző a szentmisén megtörténő szentáldozásra. Az Utolsó Vacsorán mondta Jézus Krisztus: Vegyétek és egyétek, mert az Én testem, mely értetek adatik.

Székelyhidi Zsolt könyve nem ilyen jellegű, inkább valamilyen jóga-meditációra hasonlít,

nem Szent János evangelista elragadtatott kinyilatkoztatására, az Úristen tiszteletére. A test, az anyagcsere, emésztés, valamilyen trauma ihleti az alkotást, így asszociálódik az Anya, az életadás, táplálás, így emelkedik a költői képek jelentése végül mégis egyetemes jellegűvé. Az írások hangneme profán szelídséget sugároz, a hangnem és az ettől elválaszthatatlan értelemegész így adhat jelentést a mű befogadásában.

Miért írta művét az experimentális szerző? Hogy az átlagos diadalmaskodjék az emberfelettin? Gőg, álszerény maszkban? A Felvilágosodás utórezgése? Le akarja győzni a vallást – ez nem valószínű. A demokrácia hitvallása – innen ered az átlagosság legfőbb értének tételezése. Mindez nem derül ki a könyvből. De talán nem is ez a célja Székelyhidi Zsolt avantgárd-kísérletező verseskötetének. Tagadja a célelvűséget. A létnek eszerint nem célja van, az örök Jeruzsálem az én sikeres magára találása. De ez költészet, nem prófécia, így is ajánlatos értelmeznünk magunkban Székelyhidi Zsolt lírai magára találását.

 

Székelyhidi Zsolt: Jelenések. Parnasszus Kiadó, Budapest, 2023, 140 oldal