„…Sarusi Mihály eddigi prózai életművében megszokhattuk a csúfondáros, gúnyolódós hangot, és nem vitás, hogy ezek a jelzők most is alkalmasak a minősítésre…” – írtam róla néhány esztendővel ezelőtt. Most is vállalom ezt a mondatot, akkor, amikor Végenincs Corvinka című új kötetét méltatom.
Ez az „otthonirodalomba sorolható Sarusi-féle utcarajz” valami más, mint a korábbi művei, bár a „végenincs” jelző azért is találó, mert ez már a második kiadvány ebben a sorozatban, és valószínűleg lesz még folytatása is…
Föltehetjük a kérdést: számíthat-e közérdeklődésre az ilyesfajta könyv? Hiszen egy utca, egy házsor, Békéscsaba mikrovilága elevenedik meg a lapokon, ráadásul a ma már a Dunántúlhoz, a Balatonhoz kötődő író tollán. S a válasz egyértelmű: a cseppben ott a tenger, vagyis a mikrokörnyezetben ott a tágabb világ, a történelem és az egyetemesség. Sarusi Mihály úgy ír gyerekkoráról, eszméléséről, az őt hajdan körülvevő világról, hogy bárki bekapcsolódhat szellemi áramkörébe.
Az önéletrajzi jelleg az egyik meghatározó sajátosság, főleg a kötet mintegy felét kitevő Első emlékképeim – az 1940-es évekből fejezetben. A tőle megszokott stílusban idézi föl néhány esztendős korát. Emlékezése az idők távolát jelzi. Ám előbb még egy mulatságos történet áll elénk: a Bolondos leszerelő levél 1914-ből. Az eredethez vezet itt vissza, az „e sorokat rovó íródeák apjának” idejébe. Az író szerint „képköltemény” ez, melynek nyelvezete furfangos, humorban igencsak gazdag, s ezáltal érzékelteti az első világháborús borzalmak utáni megkönnyebbülést.
Aztán jön a személyes hangú napló a gyermekkorról. A 2020-as visszatekintés a múlt század negyvenes éveinek derekára és vége felé, szerzőnk első hat évéről. A kisgyerekkorról. Beágyazva a kor történelmi miliőjébe, annak a korszaknak előbb biztató, aztán elsötétülő világába. Sajátos önéletrajzi töredék, a második világháborúval keserítve. Az oroszok például szétlőtték a házukat… Vagy amikor elvitték a zsidókat abból az utcából (is). Így aztán fontos korrajzot is kapunk, persze mindig a címben megjelölt hellyel és környezettel a középpontban. A szűk és fojtogató levegő ellenére sok-sok élménnyel. Benne van a gyermeki lélek rajza is, benne vannak a csínyek, a többször elcsatangolt kisfiú viselt dolgai. „Este keresett az egész család, mígnem a Csány utcai MÁV-pálya Körgát felőli végében, a homokban bukkantak rám. Ezúttal ott aludtam el…”
És felidézi Mindszenty József 1948-as csabai látogatását, amikor bámulta a lampionokat. Itt is, másutt is észleljük a szellemes múltidézést, ahogy az eltűnt idő nyomába ered. Szövegeiből árad a kor levegője, és kétségtelen az is, hogy bizonyos apró szociográfiai elemek teszik még gazdagabbá a narrációt, jól illeszkedve az eddigi életmű fő vonalához.
A további fejezetekben aprólékosan megírt kisprózákat talál az olvasó a Végenics Corvinkában. Innen is láthatjuk, hogy Sarusi különleges hangot képvisel a mai magyar epikában, olyan hangot, amely senki mással nem összetéveszthető. Amolyan népi (?) szürrealizmusával legfőképpen. Itt azonban rengeteg adattal, és bizony az olvasó néhol bele-belevész a történésekbe vagy éppen a földrajzi nevek áramlásába.
Nem éppen derűs az összkép, ám mindenképpen fontos írások ezek a felejtés ellen. A világ pusztulásáról, egy utca, egy város (a világ?) vészbe rohanásáról. A baj kimondása – miként tudjuk – egyben a föloldást is szolgálhatja. Ugyanakkor az is nemes tett, ahogy Sarusi bemutatja a többnemzetségű együttélést, a szlovákok (tótok) és a magyarok kisebbségi-többségi létformáját. Egy érdekes mondat a Tót Corvinka, szlovák Csaba című írásból: „Van, aki (hol regénynek, hol szociográfiának nevezett) falurajzában az elvándorlókkal azonosul, mi magunk a maradókkal tesszük ugyanezt…” Kárpát-medencénk sokszínűsége jelenik meg mindebben. Helytörténeti és nyelvi adalékokkal, helyenként kétségtelenül zsúfoltan és nehezen követhetően. Egy fontos adalék: „A kitelepülők zöme vezetéknevük alapján törzsökös csabai tót családból származik, ám úgy a tizedük, családnevük alapján, akár magyarnak is tekinthetők (lehetnének), ám a jelek szerint a szlovák többségű környezet hatására – és a vállalkozó kedv vagy a kalandvágy? – erősebb volt…”
A gondolatmenet persze folytatható. Gondolom, Sarusi Mihály folytatni is fogja, hiszen ebből a kötetből is látszik, hogy az itt megjelenített világ a szívügyei közé tartozik.
Sarusi Mihály: Végenincs Corvinka. Corvinka Könyvek, Békéscsaba, 2023, 104 oldal
