Nem is lett belőlem valami nagy beavatott szellem, maradtam egyszerű földönfutó, metszegető, oltogató, kötözgető értelmiségi, aki az ügyeletes jósdák környékén mindig érez valami kénkőszagot, büdös virágok bódító illatát.

Az ilyen hegyi ember csak téblábol a Goethék, a mindenkori Faustok okkult világában. Sejti, hogy valamilyen hamisítás folyik, és nemcsak a boré, mint az Auerbach-pince-jelenetben, ahol Mefisztó éppen a világ Boristenének boristenes borát, az aszút hamisítja. Vagy ez is csak egy kikacsintó jelzés Európa egyik legnagyobb örökeretnek szellemétől, hogy vigyázzatok, bármit meg tudok hamisítani. Nem adhatok mást, mint ami a nagy alkuban lényegemmé vált. Okosságban nem győzhettek le, mert én tudom, hogy mi az oldás és a kötés. Nektek is ezt kell tudnotok. Ha hatalmat akartok a földön, nem mindegy, hogy kire vártok? Krisztusra vagy Antikrisztusra? A negatív ádvent is ádvent.
Itt, a hegyen néha kötözgetünk, néha oltogatunk, s van úgy, hogy mindkettőt tesszük. Ideje van annak, mikor kell a vadba nemes ágat oltani, mikor kell az erősödő oltást odakötözni valami támhoz, hogy bírja a vihart.

De azért néha a makrapipás szőlőhegyi embereket is megkísérti a másként gondolkodás révülete. Van úgy, hogy nemcsak a gyümölcsfák érdekesek itt, a hegyen, hanem a nimfák is ott lenn, a porban.

Kísért a gondolat, hogy mibe avat be az oldás és a kötés. Van-e az életnek nagyobb misztikuma, mint a valóság? A beavatás, főleg, ha titkos, az valóságelvonás. Oldás és kötés: a kőműves a szabad vagy a szellem, ami szabadon szolgál fölesküvés nélkül is? A szabad szolgálatot általában nem értik az emberek, sőt félreértik a maguk mentségére. Ám a szabad szolgálat is életveszély a hatalom területén, ahol állandó versenyben van a destrukció és a kreáció.

A szőlőhegyi ember nem érti a fölesküvést, ő csak a szavát adja, és Isten nevét hiába nem veszi. Nem érti az összeesküvést sem igazán, bár tudja, hogy van. Van, de nem úgy, ahogy például körbeforog a képzelet a magyar sors lehetőségein és lehetetlenségein: Mohács, Trianon, Rózsadomb. Itt, a hegyen túllát az ember mindenféle dombon. Sajnos észleli, hogy hegyesednek a közhelyek és a tévhitek dombjai.

Metsszünk inkább tovább, metszeni egyszerűbb. Rendre csercsap, termő és ugarcsap. Így az idén és máskor is lesz termés. Lesz hová visszanyesni jövőre is, hogy ne kelljen visszavágni a jövőt.

Jézus is beszélt a kötésről és az oldásról: …amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldoztok a földön, a mennyben is fel lesz oldozva. (Máté 18,18)

Az ószövetségi zsidóknál a „kötés” és az „oldás” egyszerű jogi kifejezés volt arra, mi a tiltott és mi az engedett. Jézusnál ezek a jogi kifejezések szentelődnek az Ég és a Föld szövetségévé. Az állandó megbocsájtás üdvtörténetévé. Nem kell hozzá titkos beavatás, csak szeretet.

Úgy, mint a hegyen a boldog szőlők egész éves pásztorolásához.