Ez a sok dib-dáb dolgoknak tővel-heggyel s éllel- fokkal, ággal-boggal összehánt szemétdombja is arra való, hogy bölcsebbé légy!
Légy is, barátom, Olvasó!
Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus (1759-1762)
Időről időre antidepresszánsokat szedek; volt úgy, hogy tüdőspecialista ismerősöm munkatársától, egy fiatal, derűs, pörge bajszú bolgár orvostól kaptam a receptet. Régebben élhetett itt, felesége magyar volt, ő maga választékosabban beszélt magyarul, mint én. Egyszer megkérdeztem tőle:
– Nem gondolja, doktor úr, hogy ebben az országban mindenki pszichopata?
Lehunyt szem, a tehetetlenségbe átszellemülten belenyugvó, ám fájdalmas sóhaj:
– Ez egy nagyon beteg ország.
– De ott, ahonnan Ön jött, ott is irtják egymást időnként az emberek, nem?
– Irtják egymást piszkosul. De nem viseli meg őket.*
Nyitókép: Ferdinánd bolgár uralkodó az első balkán háború előestjén, holland karikatúra 1912-ből.
*Sajnos, a legelvetemültebb démon, az ádáz Titivillus, a nyomdászok, szerkesztők, szerzők esküdt ellensége folytán ez az utolsó sor a nyomtatott változatból (35. sz., 43. o.) kimaradt, megfosztva az adomát a csattanójától. Következzék itt a képe:
