A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító gyermekkorától ugyanabban a házban lakott Budán, a Lánchíd közelében. Feleségével, Tandori Ágnessel, aki maga is író, műfordító volt, néhány prózakötetet társszerzőként együtt írtak. Tandori a hetvenes, nyolcvanas évek költészeti megújulásának központi szereplőjévé vált; lírájának metafizikai mélysége, s egyszersmind filozofikus játékossága új színt jelentett az irodalmi palettán. Folyamatosan és igen sokféle műfajban publikált: jelentős érdeklődést és visszhangot váltott ki kötetenként megújuló, állandóan új poétikákat kipróbáló költészete, akárcsak széles körű, filozofikus esszéinek sora (melyekkel a magyar és a világirodalom, s a képzőművészet igen sok kiemelkedő alakját és művét is méltatta), és a hasonlóképp sokoldalúan újító prózaírása, nem is szólva a minimal art vagy a concept art felé tájékozódó képzőművészeti, grafikai tevékenységéről.
A mennyiségében is jelentős dokumentumegyüttes az írói, költői és műfordítói életmű egészét felöleli: műveinek autográf és gépiratos kéziratai, mintegy hatezer darabos levelezése, relikviái, személyes használati tárgyai, rajzai és képversei, majd háromszáz órát kitevő hanganyagai és unikális bejegyzéseket és dedikációkat tartalmazó könyvtárának fontosabb darabjai képezik a gyűjtemény gerincét.
A Petőfi Irodalmi Múzeum vállalja, hogy a kortárs magyar irodalom egyik legmeghatározóbb egyéniségének hagyatékát teljes egészében kutathatóvá teszi.
A Tandori házaspár könyvtárának egy része szintén méltó gazdára talált. Az örökösök az Apor Vilmos Katolikus Főiskolának adományoztak 6413 kötetet. Ez a gyűjtemény előzetes időpont-egyeztetéssel már látogatható (konyvtar@avkf.hu).
Borítókép: Fehér László: Tandori Dezső sapkája (2008) című alkotása, melyhez a költő, író, műfordító sapkáját használta fel.
