Péntek Imre 80. születésnapjára
Arkhimédész, Krisztus előtt
több mint 200 évvel
az általa szerkesztett csigasorral egymaga
partra vontatta a szülővárosa ostromára
érkezett római hadihajókat, vagy ha úgy látta
jónak, felfordította őket kint a tengeren.
Harci gépeivel két éven át sikeresen verték
vissza a támadásokat, egyes feljegyzések szerint
volt, hogy lángra lobbantotta a közelítő gályát
az általa szerkesztett homorú tükörrel vagy
esetleg gőzágyúból kilőtt görögtüzes golyóval.
Cicero, a híres szónok és politikus a történtek után
nem egészen száznegyven évvel, mikor az elárult
és Róma kezére játszott egykori görög városba
látogatott, hogy Arkhimédész sírját felkeresse
és megkoszorúzza, csak hosszas kutakodás után
talált rá az elszegényedett, lepusztult város szélén.
Ez is az arkhimédészi geometriának, a sírkőbe vésett
gömbnek és hengerpalástnak volt köszönhető.
Büszkén jegyezte fel: „Görögország egykori
legnevesebb és legműveltebb városa nem tudott
volna már legtehetségesebb fia sírjáról, ha fel nem
fedezte volna azt egy arpinumi férfi.” Tisztviselője
annak a hatalomnak, amelyik Szürakuszait, a világ
egyik középpontját, a birodalom hátországában
tengődő gyarmattá tette. A sírt pedig igazság szerint
csak azért lelte meg, mert vendéglátója „bennszülött”,
azaz görög szolgája elvezette őt az agrigentumi
kapu melletti, bozót benőtte elhagyott ligetbe. (Szolgálatáért
nem kért mást a questor úrtól, csak azt, hogy Rómába való
visszatérésekor vegye fel őt is a kíséretébe, vigye magával.
„Rómát látni és meghalni”, ismerjük mi is a mondást.
Több benne az igazság, mint azt mai, érzelgős utódok
elképzeljük. (Bár mostanában Róma fiai is Rómából el,
a tengereken túlra vágyakoznak, ahogy a görög szolga
egykor Szürakuszaiból el, az Örök Városba kívánkozott.)
Mint egy hatalmas felleg
Mint egy hatalmas felleg,
a Nap elé vonul
és eltakarja. A hazugság,
mint egy hatalmas felleg,
az igazságot. De a Napot
nem fojtja meg a felleg.
Képes eltakarni, képes
kifordítani színéből a világot,
de a Nap akkor is,
mikor felleg takarja, ragyog.
