Az emberiség ősi tudása a kimondott szó erejéről tesz tanúságot. Az Ószövetség szerint Isten a szó erejével teremtette a világot: „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.”(1 Mózes, 1:3). Az Újszövetségben Szent János Evangéliuma első soraiban is ezt olvashatjuk: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.” (Jn, 1,1:5) Tehát az isteni Ige által lett minden. Így Istentől kaptuk a beszéd képességét is, általa részesültünk, mi emberek is a szavak erejéből és hatalmából.

Az Ó- és Újszövetségben számos helyen olvashatunk a gonosz beszéd és a bölcs, jó szándékú szavak közti különbségről: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít” – olvassuk a Példabeszédek könyvében. (Péld 12, 18) Az ősi tanítás szerint a beszéd az emberi cselekvések egyik legfontosabbja, hatása alól senki sem vonhatja ki magát: sem a beszélő, sem az, akihez szólnak. Gyermekkorunk óta mi is megtapasztaltuk ezt, hiszen mindannyiunkat megörvendeztettek már szeretteink becéző, kedves szavai, és valószínű megtörtént már mindannyiunkkal, hogy hosszú napokig rossz kedvünk volt egy-egy embertársunk rosszindulatú, durva beszólása miatt.

Manapság széleskörű tudományos kutatás foglalkozik a szó erejével. A 20. és 21. század tudósai modern eszközeikkel meg tudják mérni a beszéd hatását. Amikor az emberi szavakat elektromágneses rezgésekre lefordították, kiderült, hogy a gonosz, durva szavak szinte "felrobbantják” az egyes ember genetikai adottságait, eltorzítják örökletes programjait, mutációkhoz, degenerációhoz vezetnek. A szavak fizikai adottságainkra, így az egészségünkre is kimutatható hatással vannak. A megértő, jó szándékú szavak, például az imádság súlyos betegségek gyógyulását segítheti és elősegíti szellemi kibontakozásunkat is. Az ellenséges, trágár beszéd, de még a gonosz gondolatok is rombolják azt, aki gondolja és kimondja őket, és azt is, aki hallja a negatív megnyilatkozásokat. Ezek nem csak mulandó károkat okoznak, hanem hosszabb távon is akadályozzák az erőterükben élők, például a gyermekek fejlődését. Ráadásul a sértő, durva beszéd indulatos, feszült élethelyzeteket teremt, amelyek gyakran erőszakos tettekbe torkollnak.

Mégis, mind beszédben, mind írásban egyre jobban terjed a korábban „nyomdafestéket nem tűrő” kifejezések használata. Férfiaktól és nőktől, fiataloktól és öregebbektől nyilvános helyeken is gyakran hallani trágárságokat, vannak, akik összekötő szavakként is obszcén kifejezéseket ismételgetnek. Szinte sportot űznek mások megbotránkoztatásából. Számos rossz példát találni erre a szórakoztató-iparban, a tévében, a világhálón és a kommersz művészeti alkotásokban is: filmekben, színházi előadásokon, irodalmi szövegekben.

Pedig aki ezt a divatot követi, ma már tudományos forrásokból is tudhatná, hogy ezzel saját maga és környezete, hallgatói, olvasói emberi, szellemi teljesítményét, igényességét, ízlését rombolja, és fizikai ellenálló-képességét, egészségét is veszélyeztetheti. Jézus még ennél is messzebbre néz, amikor így figyelmeztet: „…mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.” (Mt 12, 36-37)