Vezércikkében Mezey Katalin miközben számba veszi az elmúlt esztendő emberpróbáló nehézségeit, várakozással tekint a 2023-as Új év – Petőfi-év elébe. Vajon mit hoznak az ünnepi események? – teszi fel a kérdést, abban a reményben, hogy a fiatalok is megismerik és felismerik Petőfi életművének értékeit, s a régóta hiányzó memoriterek is visszatérnek az irodalomórák világába.
Az aktuális rovatban Szerdahelyi Csongor főszerkesztő év eleji köszöntőjében (Tovább az Országúton) Madách Imre születésének bicentenáriuma kapcsán jelzi, hogy az év folyamán a lap az ő életútjával, remekművének egyes színeivel is kiemelten foglalkozik. Hécz Attila Az értékteremtés mindannyiunk ügye címmel tudósít a Magyar Művészeti Akadémia győri első regionális munkacsoportjának megalakulásáról, mely első lépés további regionális munkacsoportok létrehozásához, melyek célja, hogy a hazai és külhoni magyarlakta területek tovább erősítsék szerepvállalásukat a művészeti-kulturális életben, és segítsék a helyi szintű kapcsolatépítést.
Olvashatnak még XVI. Benedek temetéséről (Az emeritus pápa távozott), a Kárpát-medencei magyarság aggasztó fogyatkozásáról (Elfogyni lassan?), a Veszprém Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat megnyitásáról (Az EKF nyitánya), az Operaház pincéjében hétvégente látogatható, a vészkorszak alatt származása miatt meghurcolt művészekre emlékező állandó kiállításról (Szimbolikus színhelyen), Horvátország csatlakozásáról a schengeni és az euróövezethez (Nema kuna, slobodan prolaz), valamint Japán fokozottabb fegyverkezését lehetővé tevő új védelmi stratégiájáról (Japán védekezik).
A PIM Mozgó múzeumbuszának egyik állomását kereste fel Rónai Balázs Zoltán, hogy meglesse, az interaktív kiállítás révén hogyan kerül gyerekek és felnőttek számára Petőfi Sándor testközelbe. A múzeumbusz létrejöttéről és különlegességeiről Sóki Diánával, a kiállítás egyik kurátorával beszélgetett, aki úgy véli, a tárlat bár nem forradalmian új, a busz kialakításában, látványában azonban érdekes, újszerű perspektívából mutatja be Petőfit.
Átkozódó Apostol című írásában Szörényi László annak ered nyomába, miért átkozza meg Szilveszter azt az Istent, amelyhez korábban igaz bensőséggel fordult. Az apostol különleges istenképe kapcsán említi a Petőfi történelemszemléletét meghatározó angol romantikát, elsősorban Shelleyt és Byront, s a költő tanulmányaiban kutakodva eljut az evangélikus filozófus Herderhez, felfedezve az eddig aligha ismert tényt, hogy ő volt a gyermek Petőfi sárszentlőrinci hittankönyvének szerzője.
Az 1845 novembere és 1846 márciusa között született hatvanhat kis költeményből a Felhők ciklus verseiből című válogatás Petőfi talán kevésbé ismert, korántsem megszokott költőiségű műveibe enged betekintést.
A mai celebek szóhasználatával élve Reformkori álompárnak nevezi Borzák Tibor a „feleségek felesége”, Szendrey Júlia és Petőfi Sándor párosát. Az ő kapcsolatukat, házasságukat, s nem mindennapi személyiségüket többek között Szendrey Júlia naplóinak fényében mutatja be irodalomtörténész beszélgetőtársaival, Gyimesi Emesével és Owaimer Oliverrel.
Király Farkast Szedmák Tamás alpolgármester kalauzolja a kiskőrösi várostörténeti látogatótúra állomásainak digitális tábláihoz, a Petőfi Sándor életéről rendezett 3D-s kültéri kiállításon, a Petőfi-emlékmúzeumban, végül bemutatva a Petőfi-verseket magyar és kínai nyelven szavaló automatát is (A kiskőrösi rózsavonal).
Réfi Zsuzsanna Tóth Péterrel készített interjújában (Hortyogó fúga és Manoson, János vitéz barátja) egy számos műfajban alkotó művésszel ismertet meg, aki írt Petőfi-indulót, egyfelvonásos kórusoperát A helység kalapácsából, Az apostolhoz komponál zenét és egy izlandi operába beleszőtte János vitéz alakját.
A diákszínjátszás önfeledt játékossága járja át a Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila eredetileg az Arany-bicentenáriumra színpadra állított Kinek az ég alatt már senkije sincsen című produkcióját, melynek szövegét Arany és Petőfi levelezése adja. Róna Katalin írása (A nyughatatlan és a búskomoly) a most újra, immár a Petőfi-év ünnepe okán a Pesti Színház programjára került darab Petőfi-vonatkozásait állítja középpontba.
Krómer István „magánföldrajza” (Pápa, a pannon barokk csoda) Petőfi Pápán töltött diákévei látványát szembesíti a későbbi korok épületeivel, az említésre méltó és az inkább feledésre ítélhető városfejlesztés nyomaival. És megemlékezik Tarczy Lajosról, a filozófiai tudományok művelőjéről, az irodalom és a művészetek pártolójáról, a kitűnő pedagógusról, akinek érdemei elévülhetetlenek az ifjú Petrovics Sándor Petőfivé válásában; ahogy a költő maga is írja: „Tarczy, a derék Tarczy az, kinek mind köszönhetek.”
Jankó Judit E. Csorba Csillával és Flesch Bálinttal készült beszélgetése A Petőfi-dagerrotípia kalandos sorsát mutatja be, felvillantva a fényképészeti eljárás történetét is. Bár sok éndokumentum maradt fenn Petőfitől és Szendrey Júliától is, ezek egyikében sem említik az egyetlen hiteles Petőfi-ábrázolást, a dagerrotípiát. Az Escher Károly restaurálta kép szerzőségének sokáig találgatásokra hagyatkozó kérdését a fotográfus-fotórestaurátor Flesch Bálint oldotta meg, amikor rátalált a színész Egressy Gábor dagerrotípiáira. 
A kecskeméti Cifrapalota kortárs képzőművészet kiállítása – Petőfi költészete a kortárs képző- és iparművészetben – kapcsán Orosz István számba veszi az idealizáló művészképektől, többek között Orlai Petrich Soma és Barabás Miklós festményeitől az élethű dagerrotípiáig a Petőfi-ábrázolatokat, arról is megemlékezve, hogy a meglehetősen hiú költő miként vélekedett róluk. (Ugye, hasonlítok Byronhoz?)
Fábián László Festészet és költészet romantikus rokonsága címmel a másod-unokatestvér, a szintén Pápán diákoskodó Orlai Petrich Soma és Petőfi, valamint Jókai kapcsolatát eleveníti fel, emlékeztetve arra is, hogy a Petőfi Mezőberényben című, két változatban ismert festmény eszményített Petőfi-alakja utolsó találkozásuknak is emléke lett, hiszen a költő innen indult a végzetes csatába.
A Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulójára készült Petőfi ’73 című filmet Szigethy Gábor a Tévedések szomorújátékának ítél. Hatszáz budapesti és pápai középiskolás személyesíti meg a filmben a forradalom főhőseit és a népet. A forgatás idején ezek a tizenhat-tizenhét éves diákok, akiket több ezer fiatal közül válogattak ki, mindazonáltal láthatóan nagyszerű buliként élik meg 1848 márciusának forradalmi napjait, mit sem törődve azzal, hogy nem a maguk gondolatait, érzéseit jelenítik meg, hanem a forgatókönyv betanult szavait mondják fel. 
Jókai Mór Utolsó találkozásom Petőfivel című visszaemlékezését a Petőfi Társaság 1900. január 6-i ünnepi gyűlésén olvasta fel, mely a Magyar Nemzet vasárnapi tárcarovatában jelent meg. A fájdalmasan megszakadt barátság meggondolatlanul kimondott utolsó köszöntése lett a halálba induló költőtársnak.
Pásztor Péter Hermann Róbert történésszel a Petőfi halála körüli rejtélyt és az ennek nyomán újra meg újra lábra kapó legendák nyomába ered, korabeli és későbbi történeti és irodalomtörténeti forrásokat értékelve (Halál és kultusz). A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum közösen végez kutatásokat a csatatéren, azonban a megsemmisült visszaemlékezések híján kétséges, előkerülhet-e még bármilyen érdemi dokumentum.