Öt év telt el Oláh János búcsúpillanata óta. Ötévnyi pillanat. A számvetésre, hogy mi maradt… Ebben segíthet ez a kötet huszonnégy interjújával és két versével (amelyek az életútinterjú során hangzottak el).
A Gáspár György által a Petőfi Irodalmi Múzeumban készített utolsó interjú kivételével valamennyi megjelent korábban, mégis így, együtt,
időrendben egészen súlyos matériává állnak össze. Olyanná, amit apró szünetek, fel-felpillantások és sóhajtások nélkül nem lehet elolvasni. Nemcsak azok számára fontos tehát ez a könyv, akik ismerték és szerették Oláh Jánost, hanem azok számára is, akik az elmúlt ötven év irodalmáról, irodalmi közéletéről szeretnének többet megtudni.
A mai világban a legnagyobb siker az, hogy vagyunk – mondja Oláh János 2009-ben, egyik interjúja végén, a Magyar Napló Könyvkiadóval kapcsolatban, de úgy hiszem, tágabban is értelmezhetjük ezt a mondatot. Mert akkor jobban megértjük azt a magyar irodalom érdekében végzett elvhű, szívós, kitartó küzdelmet és szolgálatot, amely a költő, író, szerkesztő, könyvkiadó és irodalomszervező Oláh Jánost egész életén át vezérelte.
Meghallani legalább a visszhangot
Mindig a pillanatokkal van baj. Pedig csak egy pillanatig tartanak, ám a világ mégse olyan már, mint előttük volt. Ráadásul egyik követi a másikat, és mire feleszmélünk, oly távol kerültünk attól a bizonyos pillanattól, hogy már múltnak hívjuk.