Szárszói szavak
In memoriam J. A.
Még visszhangzik a kerekek sikítása
az évek szűkülő sikátoraiban:
távolodva is közelít a hang.
Megcsendül a csendben, ami van.
A Nagy-Magyarország térképbe pedig –
amivel leterítették testét –,
beleivódtak sűrű vércseppjei.
Megannyi lüktető, néma hant.
Túlmutat értelmén az áldozat.
A halott szemében fehér harang.
Az idő-tó a pillanat partjára
sodorja a bomló hulla-múltat,
mire eszméletét veszti a jelen.
Csobbanunk együtt a mindent
jelentő valóság-semmiben,
s befednek a hullámzó lét-körök.
Nincs menekvés. Sohasem.
Prospero csöndje
Lukács Sándor Földi szokásaid című könyvének olvasásakor
Földi szokásaid végül
varázspálca nélkül is
mindennapos szertartássá
emelkednek észrevétlenül,
ahogy a könyvek betűi
beszivárognak a tudatba
s fényt gyújtanak
az élő anyag mélyén.
A varázssziget körül,
hová száműzött az élet,
s ami valójában legtitkosabb,
érinthetetlen részed,
csillapodik a vibráló vihar.
Szemeden, mint kifordított ég
hártyáján tükröződik a pillanat.
Tekintetedtől tündéreid,
lidérceid megszelídülnek:
Kaliban olvasni tanul,
Ariel pedig éteri
játszótársaddá szegődik
a legbelsőbb színpadon.
A tenger már elmosta látogatóid
lábnyomait a homokos parton.
Csak a morajlás maradt
a megbocsájtott bűnök hullámzásában.
Nincs már szükség pálcatörésre
semmi és senki fölött.
Szakadjon bár varázsköpenyed,
tudásod nem vész el soha,
csak átalakul minden változással.
Ott vagy már otthon, hová a csönd vezet.
Mert hallgatni is csak bölcs dolgokról lehet.
Borítókép: Gaál József: Macula
