Az elsőben a még gondtalan békeidőt tükrözik témái is: a szerelem és az Istenhez való fohászkodások. A háború utáni évek azonban feldúlták nyugalmát, karrierje politikai okokból kisiklott, 1950-ben koncepciós perben tíz évi börtönre ítélték. Ebben az időszakban a versek részben bezárva, többségük az emigráció ideje alatt született. A szenvedés és az igazságtalanságok okozta fájdalomról, a hazaszeretetről, a honvágyról és a meghurcolt emberek lelkiállapotáról szólnak.
A Levél című vers egyik sora a kötet címadója: Az eső mesél. Beszédes megszemélyesítés, a természet hallgatagsága, csendje, amely telve van zörejekkel, bogárkaparászással. Benne van az életen át tartó fájdalom, amit néha el tudunk ásni, de mindig utat tör, nehogy elfelejtsük, s végül megtalálhatjuk benne az újjászületés örömét. Nemcsak a saját alakját, arcát, történéseit veszi szemügyre, hanem az örökkévalóság összefüggéseit is. Kutatja az élet értelmét, mindenekelőtt a Fennvalót, a sokunk számára elérhetetlent.
A néhány oldalnyi versbe sűrített élettörténet hosszú utat tett meg, míg kötetbe rendeződött. Példa lehet arra, hogyan kallódik el a tehetség, de példa arra is, hogyan óvják a kibontakozni vágyó rügyet. Közösen élhetünk át különleges és egyedi történéseket, vele együtt öregedhetünk meg, megtalálva talán azt, amit egész életünk során kerestünk. Mára otthonra találtak a versek is.
Hadik Etelka: Az eső mesél. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2021, 140 oldal.
