Hát már ezentúl nem ragyognak? / Vagy ragyognak, de nem nekünk? / A bölcsek vették át a posztot, / s mi költők skartba tétetünk? / De hisz marad a hold, a csillag, / ez a berendezés marad, / s miénk marad az ősi szakma, / a mindig új: az ámulat.

Döme Barbara művei egyediek, őszinték, szívhez szólók. A különböző személyiségek megjelenítésében könnyedén önmagunkra találhatunk, olykor szembesülve eltemetettnek hitt fájdalmainkkal és sokszor hibáinkkal is.

Hadik Etelka (1908 – 1972) főnemesi származású, Magyarországon egyelőre kevéssé ismert, ám nagy tehetségű alkotó. Verseskönyve életének két nagy korszakát jeleníti meg.