A 2020-ban József Attila-díjjal jutalmazott Babics Imre új műve két, korpuszát tekintve is különálló könyvet tartalmaz, a Kő ködönt és a Csendes esélyt. Az előbbi alcíme Fraktálepika, a másiké pedig Pontlíra. Ikerkötet tehát, melynek lehetséges üzenetét a borítóképen, egy tenyéren felmutatott jin-jang érme szimbolizálja. Az ellentétpárok Babicsnál a hosszabb terjedelmű, kiáradó, többségében epikus megnyilatkozások, és a néhány soros, tömör versformákban írt költemények kettőssége alkotja a könyv lényegi vázát. Babics Imre életművének ismerői felfedezhetik, hogy a Kő ködönben mintha fő műve, a Gnózis világa térne vissza, a hexameteres szerkezet parttalan fantáziaképei, a látomásos teremtő alkotásmód ismét olyan színvonalon mutatkozik meg, amely méltán emeli a költőt irodalmunk legjobbjai közé. E kötetrészben, egyfajta „fraktálepikus logika” szerint, elkanyarodó, visszatérő verstestek is helyet kapnak, melyek tartalmi-formai szempontból is kiegészülő darabokként simulnak a babicsi univerzális egészhez. A Csendes esély pedig meditatív, egyszerre őszinte és talányos lírájával mesteri ellenpontozása az eddigieknek: „Istenről, ha szólok, / csak azért, mert szeretem / energiasúlyok / nappálya-láncszemeken, // szupernóvák mélyén / forró fogalmak, eszmék, / s a csendes esély: én, / s mindünknek… volt s lesz még.”