Az a másik tél
1848. november 30-án Petőfi Júliával és annak szüleivel Debrecenbe érkezik. Ez a közös „költözködés” mindnyájuknak váratlanul jött, két héttel a szülés előtt. December 1-én így ír erről Aranynak: „Bejöttem Erdődrül pereputyostul, mert a környékbeli oláhok nagyon szerelmesen mosolyognak az odavaló magtárra és pincére, s én nem akartam, hogy családom útjokban legyen… Ohajtva ohajtom látni cserfakoszorús füleidet, aztán meg a keresztfiatok vagy lyányotok is meglesz 15-ke táján.” Aranyék látogatására december 4–9-e között került sor. „E hó elején csakugyan voltam Debrecenben, nőmmel együtt. Petőfi ekkor ipával és napával egy házban lakott, békességben, bár nem minden panasz nélkül” – jegyzi fel Arany. Ez a lakás a mai Batthyány utcán volt, az Ormós nevű szabó házában.
Közben Petőfit nyugtalanítja elintézetlen szabadságolási ügye,
így azt levélben sürgeti. Ezekben a napokban írja Csatadal című versét, és elküldi a képviselőháznak, hogy azt kinyomtatva szétosszák a magyar katonák között. Ha már személyesen nem lehet a harctéren, legalább versével buzdítsa bajtársait. December elején még más, bátorító versek is születnek: A csámpás legény és az Itt a nyilam, mibe lőjjem? Pár nap múlva újabbak követik: Egész világ a harcmezőn…, Akasszátok föl a királyokat!, Kont és társai, Vesztett csaták, csúfos futások. Közben Orlay Petrics Somától levelet kap Pestről, hogy parancsnoka, Hrabeczky Mihály őrnagy töröltetni kívánja őt a tisztek sorából, mivel engedély nélkül hagyta el századát. Az ügy még tovább bonyolódik, de a családi élet most több figyelmet követel.
December 15-én déli harangszóra,
a nagyszerű pesti márciusi napra éppen kilenc hónap múlva megszületik Petőfi Zoltán.
Így nyilatkozik erről a legilletékesebb: „Kedves barátom, csak két szót írok: apa vagyok (…). Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán” – írja boldog sietséggel Aranyéknak. S még aznap este verssel köszönti az újszülöttet: Fiam születésére.
Mivel a gyermek oly gyönge volt, hogy apja – mint írja – először azt hitte, halva született, hiszen Júlia hosszasan vajúdott, s Lázár Miklós káplán már másnap megkeresztelte a közeli Szent Anna plébánián. Bizonyára Júlia szüleinek kívánsága volt, hogy a gyermek katolikus legyen.
Néhány nappal később érkezhetett Petőfihez a nagyszombati csata híre. Petőfi elbeszélő költemény írásába kezdett A nagyszombati csata címmel, ami azonban töredékben maradt. Katonai terveit szövögette, s karácsonyeste levelet írt Kossuthnak, a Honvédelmi Bizottmány elnökének: „…kérem Önt, nevezzen vagy neveztessen ki engemet őrnagynak, hogy minél előbb saját számadásomra és felelősségemre játszhassam a hazamentés nagy tragédiájában.” A kinevezés elmarad, de Kossuth közbenjárására a Hadügyminisztérium február 1-ig szabadságot engedélyez Petőfinek.
Szilveszteri, Az év végén című versében szorongásos balsejtelemmel néz a következő év elé,
s másnap, Újév napján, 1849 című versében szintén a szabadságharc eseményeire gondol. Nem így apósa, Szendrey Ignác, aki január első napjaiban két házat vásárol Debrecenben, az egyiket, az akkori Varga utcán (ma Szent Anna utca 7.) a fiataloknak, a másikat a Péterfián (ma Kálvin tér 3.) maguknak. Nem tudjuk, hogy erre a gyors döntésre az vezette-e Júlia szüleit, hogy a fiatalok nehezen jöttek ki az anyóssal, vagy a súlyos nézeteltérés épp ezen robbant-e ki. Tény, hogy január 6-án – az Aranyéknak írt levél szerint – „úgy összevesztünk, hogy csaknem pofozásra került a dolog, sőt ennél is többre”. Petőfi arra kérte barátját, küldje el feleségét Debrecenbe, s majd ha Júlia utazni tud, fogadják be őt és a kis Zoltánt szalontai otthonukba.
Petőfit nem nagyon érdekelte a debreceni házvásárlás, ő inkább a Históriai jegyzeteken dolgozott, hogy megörökítse az átélt történelmi eseményeket. Ekkor a kormány már Debrecenben van, s ő mindennap várja, hogy kijelölik katonai szolgálati helyét.
A családi perpatvarok zajában keletkezett az Európa csendes, újra csendes című verse.
Január 9-én az Alföldi Hírlap számára ír cikket arról, milyen konzekvenciákat von maga után a főváros elvesztése. A Buda várán újra német zászló is ekkor keletkezik, s röplapon gyorsan terjed.
Amikor január 12-én megkapja Aranyék válaszát, hogy befogadják Júliát és az újszülöttet, Petőfi a szabadságharc eseményeinek láttán úgy dönt, hogy szabadságát megszakítva korábban jelentkezik szolgálatra. Ezért felkereste Wetter Antal hadügyminiszter-helyettest a Piac utcán, a mai MÁV igazgatóság palotája helyén álló úgynevezett Beck-házban. Arra kérte, helyezze őt minél előbb Bem József tábornok seregéhez. Katonai öltözete azonban nem volt szabályos, ezért a miniszterhelyettes megrótta,
Petőfi pedig dühös ingerültséggel szitkozódva hagyta ott Wettert,
aki az esetet jelentette Kossuthnak. De Petőfi is Kossuthoz fordult, utalt az incidensre, és kérte Bem tábornokhoz való áthelyezését. „Nem előléptetést kérek többé, nem is fogadom el mindaddig, míg hadi tetteim azt követelni nem fogják… Ha dicsőséggel nem harcolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni, s mostanában, véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember.” Kossuth hozzájárult Petőfi áthelyezéséhez, a Hadügyminisztérium azonban nem áthelyezést, hanem ideiglenes odavezénylést rendelt el. Aznap, január 16-án a kormány éppen futárt indított Erdélybe, Petőfinek kapóra jött ez az utazási lehetőség, s miután feleségét és kisfiát a téli hideg miatt átmenetileg Vörösmartyék gondjaira bízta, elutazott Erdélybe. Júlia tehát a Csapó utcán várta, hogy Aranyék érte jöjjenek, s elvigyék Nagyszalontára.
