Villanellák, songok, átiratok, remekbe formált klasszicizáló és prózaköltemények találhatók Simon Adri legújabb kötetében. A szerző léthelyzetekkel, magánbeszédek, félelmek és játékos darabok sorozataival bűvöli el egyre növekvő olvasótáborát. A 2019-ben Bella István-díjjal jutalmazott költőnő a Tizenöt halálban az utóbbi évek terméséből válogat. Sok vers már ismerős lehet az irodalmi honlapokról, melyek imponálóan magabiztos költői tudását és egyéni láttatásmódját bizonyítják. Új elem lehet, hogy Nikola Tesla iránti rajongását most felváltotta a környezetért való aggódás poétikája, amit egy külön ciklusban, a Permafrászban jelenít meg. Az öt ciklusból álló kötet érdekes panorámáját nyújtja egy hagyományokban otthonosan mozgó, óvatosan kísérletező versvilágnak.
A címadó költeményből a szorongás és a múltak felülírása érzékeny hangon szólítja az olvasót: „kit a sorsa ide köt / kihez nem a pénz dől / mit tudhat meg tizenöt / zárójelentésből / hullt levélre havat szór / most viszi a házat / húsz emelet magasból / kilépett a század”. A formai könnyedség és a psziché súrlódásainak mesteri leképezései, korábbi köteteihez hasonlóan a plasztikus, egymásból kibomló képek és fogalmak befogadhatóvá teszik ezt a lírát, mely súlyosan emlékezetes marad.