Petőfi neve az egyik legismertebb Magyarországon, de vajon mennyire ismerjük a költőzseni életét és művészetét? Aszódon járunk, ahol folyamatosan a leghosszabb ideig, tizenkét-tizenhárom éves korától tizenöt-tizenhat éves koráig az evangélikus gimnázium diákja volt. Abban a gyermekből fiúvá serdülő korban, amely a személyiség formálódásának fontos időszaka.

De miért került Petőfi éppen Aszódra?

A Petrovics családot erős szálak fűzték a Galga-menti kisvároshoz. A költő édesapja szívesen adta fiát az itteni evangélikus gimnáziumba. Petőfi nagyapja, Petrovics Tamás itt bérelt mészárszéket – mondja Homoki Gábor tanár úr, a mai evangélikus gimnázium, az EGA magyartanára, a Petőfi-kultusz jeles ápolója. Fia is nála sajátította el a mészáros mesterség fogásait. Az egykori hentesüzlet helyét emlékkapu jelöli a belvárosban. A közeli domboldalon álló evangélikus templomban kötött házasságot Petrovics István a helységben szolgáló Hrúz Máriával.

Koren István, az egytanerős algimnázium nagy műveltségű tanára ezt jegyezte föl a szülőkről:

„…édesanyja, Hrúz Mária, Turócz megyei származású nő, csak hibásan beszélt magyarul

és ennek húga, későbben Táska Sámuelnek, sok éven át aszódi érdemes kurátornak második neje, s szintén igen derék asszony, magyarul nem is értett, atyja pedig felsőbb Nógrád megyei származású lévén, a magyar nyelvet csak mint mészáros sajátította el.”

Ki vonhatná kétségbe Petőfi magyar nemzeti érzelmeit? A nemzeti, a hazafias érzelem (tisztázni szükséges, mert olykor ma is kiforgatják e fogalom tartalmát) minden más embertárs tisztelete mellett a korban fellendülő nemzetállami eszme alapján egy adott közösséghez való elköteleződést fejezi ki. Mondhatnánk úgy is:

nem a vérségi származás, még csak nem is az anyanyelv, hanem a közösség életének vállalása adja meg az önazonosságra a választ.

Kazinczy ismert meghatározását – nyelvében él a nemzet – nem kérdőjelezi meg az iménti állítás, inkább árnyalja: a nyelv a szellemi, érzelmi és erkölcsi elköteleződésnek a kifejező anyaga.

A gimnázium egykori képe (Wikipedia)

 

Az 1845-ben papírra vetett úti jegyzeteiben Petőfi ezt írja: „Aszód! Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallanod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába. S mily eseménydús három esztendő!

1. Itt kezdtem verseket csinálni. 2. Itt voltam először szerelmes. 3. Itt akartam először színésszé lenni.

A verselés a szerelem eredménye volt. A színésszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú.”

Mielőtt a költő által említettek nyomába erednénk, vessünk egy pillantást arra, milyen iskolai előzmények után érkezett a kisdiák Aszódra?

Az iskolaváltás oka, régi feljegyzések erre utalnak, a rossz tanulmányi eredmény volt. Petőfit a sárszentlőrinci evangélikus gimnáziumban töltött két év, a pesti evangélikus, majd a piarista gimnáziumban teljesített egy-egy tanév után 1835 szeptemberében íratta be édesapja az aszódi evangélikus gimnáziumba. Amikor Aszód után Selmecre kerül, megbukik történelemből. Ennek oka – magyarázza Homoki tanár úr –, hogy nem lévén országosan egységes tanterv, Selmecen történelemből egészen mást és másként kértek számon, mint Aszódon. Mindenesetre tény, hogy az iskolajárás kálváriaútján az aszódi évek jelentették az egyetlen helyen töltött leghosszabb időt. S hogy milyen eredménnyel? A bizonyítványok kiváló előmenetelű diákról tanúskodnak, és sokatmondó az a kimutatás is, amely a vidék birtokosai, a Podmanickyek által alapított iskolai könyvtárból kivett és olvasott művek jegyzékét tartalmazza.

A már latintudással érkező Petőfi Horatiust Ovidius elé helyezi a költészetben, és érdekli a csillagászat, a természettudomány minden ága.

A könyvek listája igazolja jó színvonalú német tudását, melyet Aszódon tovább mélyített. És itt kezdett el franciául tanulni.

Ez utóbbi azért érdemel figyelmet – teszi hozzá Homoki tanár úr –, mert ennek köszönhetően töltött be tolmács- és futárszerepet a franciául beszélő Bem apó mellett.

Homoki tanár úr (a szerző felvételei)

 

A kisdiák a városban köztiszteletnek örvendő Neumann Frigyes német iparos özvegyénél kap szállást és étkezést, nem messze a gimnáziumtól. Vele hasonló korú iskolatársa, Neumann Károly később is jó barátja marad.

Petrovicsék ekkoriban még biztos anyagi körülmények között éltek, a szülők vállalni tudták a taníttatás költségeit.

Mint Asztalos István írja, a jó, kényelmes szállással, a különórának számító zongoratanítással és francia nyelvleckékkel és a nélkülözhetetlen zsebpénzzel együtt ez évi százhúsz-százötven forint kiadást jelentett, ami akkor bizony tekintélyes összegnek számított.

A Neumann család minden tagja anyanyelvi szinten beszélt németül, s Petőfi tovább csiszolta nyelvtudását a családias légkörben. Ahol nem hiányzott a tanári felügyelet sem – említi Homoki Gábor –, Koren István ugyanis a Neumann lánynak udvarolt (Petőfi távozása után egy-két évvel feleségül is vette), s a tanár úr naponta a házhoz járt ebédelni.

Bellér Szonja 6/b-s diák az evangélikus gimnáziumban, olyan idős, mint amikor Petőfi Aszódra érkezett. Csillogó szemmel mondja, jól ismeri az iskola névadójának az életrajzát, hirtelenjében az jut eszébe: Sok helyen lakott, harcolt, Szendrey Júlia volt a felesége, született egy gyermekük, ő is fiatalon meghalt”. Arra a kérdésre, milyen gyerek lehetett Sándor, nevetve mondja: Mint általában a fiúk. Kicsit verekedős, de szerény, olyan magánakvaló.

Aszód evangélikus temploma

 

Sokféle legenda kering arról, hogy a környékbeli Petrovicsok közül kiket fűzhet rokoni kapcsolat a költő családjához. A 8. osztályos Petrovics Diana – az ő korában vett búcsút Petőfi Aszódtól – tagadólag rázza a fejét. Nem tudjuk… A Petőfi-versek közül az Anyám tyúkját idézi, majd az egykori szerelmes kisdiákról ejtve szót bájosan elpirulva bevallja, ő is volt már szerelmes. S ha nem is a költészet, de egy másik művészeti terület, a képzőművészet vonzza. Petőfi rajzai kerülnek szóba, s azt már Homoki tanár úr teszi hozzá, hogy nevezetes huszárrajzát szeretné a város hosszabb időre kikölcsönözni a Petőfi Irodalmi Múzeumtól.

Az aszódi időből egyetlen vers maradt fenn, az év végi búcsúztató, Petőfi ötvennégy soros, hexameterekben írt költeménye. Maradhatott volna több is, csakhogy… Az 1836/37. tanévben Sándor beleszeretett Cancrinyi Károlynénak, a hartai evangélikus lelkész özvegyének Emília nevű lányába. Ismeretségük a templomhoz kötődik.

A diák a templomból kijövet elvörösödő arccal Emília kezébe nyomott egy köteg verset, az erkölcsökre oly érzékeny szülő azonban megsemmisítette ezeket.

Majd évekkel később, 1840-ben írt Galga partihoz című versében állított emléket Petőfi Aszódnak, ottani első szerelmének, egy barna lánynak.

Petőfi Közérdekű Muzeális Gyűjtemény a gimnázium régi épületében

 

A színészethez is a szerelem vonzotta – „szabadság, szerelem, e kettő kell nekem”. Barátai szerint egy Borcsa nevű fiatal énekesnő iránti lelkesedése vonzotta a színi pályára, ezért 1837 júniusában kikérte iskolai bizonyítványát Koren István tanártól, mivel

csatlakozni szeretett volna az Aszódon fellépő Balogh István színtársulatához. Koren megtagadta kérését, a színészek távozásáig bezárta a szökni próbáló diákot,

a szökési szándékról értesített apa pedig – mi tagadás – alapos veréssel torolta meg a szökési kísérletet.

Az evangélikus gimnázium és a város számos eseménnyel emlékezik Petőfi aszódi éveire. Többek között a Petőfi-nappal, s tanulmánykötet megjelentetésével. Petőfi-majálist terveznek annál a forrásnál, ahová a költő-kisdiák oly szívesen kirándult, de lesz flash-mob, villámcsődület Petőfi-versekkel, Racka Jam koncert, ahol felhangzanak a költő megzenésített versei, a mai fiatalokhoz közelálló „hangszerelésben”.

Végül adjunk még választ arra, miért távozott Petőfi Aszódról, ahol olyan jól érezte magát, s amelyet tündérkertnek nevezett? Ennek szomorú oka, hogy tulajdonostársa miatt apja vállalkozása csődbe ment, a család anyagilag ellehetetlenült.

 

Nyitókép: a gimnázium új épülete