Diákkoromban került kezembe Az örök liturgia. Később hallottam Piusz atya borsodpusztai közösségéről. A Gyűjtőfogházban szinte véletlenül jutott el hozzám toalettpapírokra ceruzával írt elmélkedéseinek kis csomagja. Azután Waigand József atyánál, akihez sokszor kellett mennem a Vatikáni Rádió hiányzó felvételeiért a Magyar Kurír számára, sokszor találkoztam, beszélgethettem vele. Felejthetetlen élmények.
Piusz atya 1994-ben ment el, de velünk maradt az Eucharisztia című, kiadatlan írásai egy részét tartalmazó kötetével. Megjelenését főleg a Betegápoló Irgalmasrendnek köszönhetjük. Hiszen beteg világunk lelki nyomorúságoktól is szenved.
Álljon itt csupán néhány szép megfogalmazás, tanítóbeszéd ízelítőül.
„Ne beszéljünk aszkézisről meg önmegtagadásról, ezek ma életidegen szavak, ráérős idők öncélú és sportszerű erénygyakorlatairól árulkodnak. Első feladatunk az legyen, hogy rendet teremtsünk életünkben.”
„Élete derekán az ember legnagyobb veszedelme, hogy meghal benne a lélek. A hitem ép, az életutam nem vesztettem el és föltehetem azt is, hogy a kegyelem állapotában vagyok. Érintetlen az egész természetfölötti apparátus, csak éppen lélek nincs mögötte. Véglegesen és végérvényesen megrekedtem a középszerűségben. Csak teszem a dolgomat, de nem élem.”
Elmélyülhetünk az eucharisztikus lelkiség örömében, és imádkozni tanulhatunk a zsoltárok nyelvén Halász Piusz kötetével.
Halász Piusz OCist: Eucharisztia. Elmélkedések hitünk szent Titkáról. Szent István Társulat, Budapest, 2021, 308 oldal
