Ezek sorát gyarapítja ez a kötet is. Nem monográfia, hanem – ahogy alcíme is mutatja –: írásokat tartalmaz a költőről. Az alkalom is telitalálat, hiszen Utassy 2021-ben lett volna nyolcvanéves…

A gyűjtemény három fő részből áll: a Száll az énekben kötetről kötetre vándorolva sorjáznak értő elemzések, sok-sok idézettel dúsítva, a Van egy világ című fejezet egy-egy műről kínál mélyebb értelmezéseket és a költőről szóló tanulmányokat, a harmadik egység, a Tollrajz fő vonala a családról és hatalomról beszél, s a betegségről is, ami élettény és motívum is Utassynál.

A kötet szerkesztője elhelyezi hősét a nemzedék, főleg a Kilenceknek nevezett csoport rendszerében, és fölmutatja azt a költőt, aki közéleti érdeklődésével, forradalmas hangján oly vonzó, vagy éppen a hatalom számára veszélyes is lehetett dalaival, szenvedélyével, népszerűségével. A Tüzem, lobogóm! vagy a Zúg Március lendületével, és az ezeket még inkább fölerősítő Dinnyés József-féle megzenésítésekkel és énekekkel.

A költő életművéhez méltó elemzések, értelmezések követik ezt a hangütést árvaságról, magányról, szerelemről és szabadságról – mint az Utassy-líra alapértékeiről. Fölmutatja Szemes a kemény költősorsot, a hatalom büntetőakcióit, a késleltetett, de mégis megvalósult közlések történetét. Érzékelteti Aczél György kultúrpolitikájának természetét, a „puha diktatúra” sajátos következményeit. Hangsúlyozza a nemzeti hagyomány szerepét és fontosságát, hasonlóképpen az Istennel csatázó ember sorsának drámaiságát. Kiemeli a verseskönyvek tudatos megkomponáltságát, melyek méltatásával elénk tárja az életmű fejlődésrajzát. Egy-egy motívum – melyek közül kiemelkedik a csillagé – fölmutatásával valódi olvasmányélményt kínál a könyv, s ezt szolgálja egy-egy vers közlése is, így szinte antológiává válik a tanulmánykötet.

Az irodalomtörténész tevékenysége valódi szolgálat. Nem tolakszik költője elébe, nem „tudóskodik”, hanem kommentál és közvetít, állandóan a lényegre figyel. Pontosan tárja föl a nagy küzdelmet, amely végigkísérte Utassy pályáját. A pályaív hű rajzát tárja elénk. Azét a költőét, aki számára a szülőföld „meleg fészek” volt, s aki a legjobb értelemben vallott hazafiságról, nemzetről. S mindezt különböző műformákban: dalokban, de ha úgy adódott, haikukban és tankákban is. Visszatérő témái: halál, fájdalom, öregedés, Isten, szabadság, költőszerep, anyaemlék, gyermekhalál, gyász, betegség. Az utóbbiak gyakran váltottak ki belőle dühöt, haragot. Miként a közélet igazságtalanságai is. Ugyanakkor a pálya vége felé a számonkérés is lecsöndesül, és megszólal poézisében a méltó halál utáni vágy. Az Ezüst rablánc című kötet kapcsán olvassuk ezeket a szép és fontos szavakat: „Ami csak keveseknek adatott meg: egyaránt volt halál és szerelem fölkentje, s mágikus dalai nyomán nemcsak a folyóig hullámzott fel a nyugvó tenger, de felfénylett holdja, felragyogtak csillagrendszerei is…” A hajdani irodalomtörténész, Czine Mihály esszényelvét idézik föl bennem ezek a sorok…

Így lesz méltó alanyához az irodalomtörténész és kritikus. Személyes hangú értelmezéseivel és szakmai biztonságával. A haza-költészet-szerelem hármasságának felmutatásával. A „tébolydába taszító kor” kegyetlenségének rajzával. S a végén a Tollrajz-fejezet igazságtartalmával. Itt egy-egy mű áll a középpontban, s fontos dolgokat tudunk meg egy elfelejtett drámáról, a Betlehem csillagáról. Különösen szép az a megjegyzés, mely szerint megtörtént a kéznyújtás Isten felé.

Fontos tanulmány szól Utassy családi lírájáról. Szülőkről, árvaságról, gyermekhalálról, az életmű alapélményeiről. Megint másutt a hatalomhoz fűződő viszonyról, vagy éppen az ember szörnyű viszontagságairól. Így lesz ez a kötet alapmű azok számára, akik meg szeretnének ismerkedni ezzel
a fontos életművel.

A szerző irodalomtörténész, író, kritikus, főiskolai tanár.