Köszöntőt mondtak Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter, Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke és Kodolányi Gyula író, költő. A zenés irodalmi est műsorát Császár Angela és Rubold Ödön színművészek, Rátóti Zoltán színművész, az MMA alelnöke adták elő, hangszeren közreműködtek Balogh Ferenc és Bánkövi Bence.
Elsőként Dr. Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese köszöntötte az egybegyűlteket, és ismertette a PIM aktuális programjait. Megható pillanat következett, mikor átadták Csoóri özvegyének, Dr. Balogh Júliának Gál Csaba fotográfiáját, melyen a nyolcvanötödik születésnapját ünneplő író látható. A portré az est további részében a színpadon kapott helyett: Csoóri rajtunk tartotta szemét.
Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter hiszi, hogy Csoóri Sándor bennünk él, velünk alkot. Egyetért Csoórival abban is, hogy szerinte az erős nemzet alapját az erős falvak képezik, valamint hogy az identitás, a nemzeti büszkeség magától értetődő kell hogy legyen széles Kárpát-hazánkban. Örömmel újságolta, hogy jövőre megújul Csoóri zámolyi szülőháza.
Kodolányi Gyula szerint Csoóri a belső szabadság megvalósítására törekedett, egy új normarendszer jegyében
Fotó: Birtalan Zsolt
Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke köszöntőjében így fogalmazott: „Távolról ismertem, ahogy a velünk élő félisteneket.” Maradhatott volna egy szobor a Pantheonból, de nem így lett. Azon töpreng, mennyivel lettünk kevesebbek nélküle, mennyivel lettünk többek általa. Tanulhatjuk tőle például azt, hogy magyarul írni és gondolkodni nem magánügy, valamint, hogy aki az igazságot védelmezi, az a nemzetet szolgálja. A magyar nyelv elvész, ha nem az igazat mondjuk ki vele. „Szembenézni magunkkal a magyar valóban” talán nehezebb, mint valaha, a képernyő közelében elvesztjük a valóságot. Csoóri példaképként állhat előttünk, mert ő soha nem alkudott meg. Paraszti családba született, végig kellett néznie, ahogy felszabdaltak egy évezredes kultúrát, átélte az ötvenhatos forradalom hevét, majd átvészelte a hallgatás és elhallgatás évtizedeit. Az írás számára nem választás volt, hanem kényszer. Mert a versnek súlya van. Csoóri Sándor a nemzet lelkiismerete is volt, nem csupán művész, és főleg nem önző nacionalista. Olyan ember, aki az egységet kereste a kultúra áramaiban, és kimondta az igazságot, még ha ez konfliktusokkal is jár.
Nem hagyhatjuk, hogy csillaga fehér törpévé fakuljon,
zárta beszédét Demeter Szilárd.
Kodolányi Gyula író, költő, Csoóri Sándor egyik legjobb barátja is velünk volt az esten. Szerinte Csoóri a belső szabadság megvalósítására törekedett, egy új normarendszer jegyében. Emberien, magyarként, ki-kihágva. Részletesen mesél erdélyi útjaikról, hogy fogták magukat, néhány napi hideg élelmet, és nekivágtak. Szénapadláson aludtak Gyimesfelsőlokon, házi túrót, írót ettek. Megtudtuk, milyen népszerűek is voltak a Csoóri–Kósa-estek, és hogy segítettek a kolozsvári szobrászművész, Szervátiusz Tibor névházasságának megszervezésében, mely házasság által áttelepülhetett Magyarországra, és megszabadulhatott a Securitate zaklatásától. Kodolányi Erdélyben, a falu utcáján találkozott egy parasztemberrel, aki ezt mondta: „Ugye Magyarországról jött? Hát, akkor csak azt kívánom, áldja meg a Jóisten.”
Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter, Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke és Dr. Balogh Júlia, Csoóri Sándor özvegye
Fotó: Birtalan Zsolt
Csoóri Sándor írásaiból Császár Angela, Rátóti Zoltán és Rubold Ödön színművészek olvastak fel. Elhangzottak elmélkedő hangvételű részletek prózai szövegeiből, valamint megdöbbentően húsba vágó, szikár versei. Belém égett a következő két sor: „Ölelni máshol is ölelhetsz / de ölni csak itt maradt jogod”.
Az egyes versblokkok között klasszikus zenét, többek között Bachot hallhattunk, Balogh Ferenc hegedült, Bánkövi Bence gordonkázott, tovább emelve az alkalom fényét. Duettjük méltó zárása volt az estnek, melyen Csoóri Sándorra, a kilencvenöt éve született nagy magyar költőre emlékeztünk.
„A kultúra szenvedélyből születik” –
vélte Csoóri, a magányos látnok, aki belső erőt adott a totális diktatúra éveiben. Kérdés, mit jelentenek ma nekünk Csoóri szavai, lesz-e, aki továbbadja és aki meghallja az üzenetet.
Nyitókép: Rátóti Zoltán, Császár Angela és Rubold Ödön színművészek
