Nemzeti vizuális emlékezetünk kiemelkedő kezdeményezése, a Fortepan a személyes, családi és közösségi mikrotörténetek egyre gyarapodó interaktív gyűjteménye sokak képzeletét megmozgatta. Így történt ez Gazsó L. Ferenccel is, amikor 2019-ben ellátogatott a budai Várban rendezett nagyszabású retrospektív Fortepan-kiállításra. „A képek láttán számos történet megelevenedett előttem” – idézi vissza az Országút hasábjain kezdett, majd a Magyar Nemzet hétvégi Lugas mellékletében folytatott széria alapötletének születését. Ettől kezdve gyakori látogató lett a Fortepan oldalán, szinte munkaeszközként használja kitalált, de korhű történetekből álló sorozatához.

Sajnálatosnak tartja a szerző a tárca, a két világháború közötti magyar sajtóban népszerű műfaj visszaszorulását, és sorozataival újraélesztené azt,

hiszen számos esetben tapasztalta, hogy az olvasókat érdeklik a történetek emberi oldalát, érzelmi aspektusait is bemutató írások.

Áttűnő életek – A fényt kapott XX. század címmel az eddig publikált hetven Fortepan-tárca közül hatvan kötetbe rendezve is megjelent. A történetek az 1900-as évek elejétől idézik fel közelmúltunk meghatározó korszakait.

A könyvcím kettős értelmet hordoz;

ami a klasszikus fotózás világában fényt kap, az megsemmisül, a közbeszédben ellenben ez azt jelenti, hogy az érdeklődés homlokterébe került.

Többek között találkozhatunk a történetek sorában a tündöklő Bella kedvéért a grófi címet és örökséget még a „boldog békeidőkben” tisztes fogorvosi munkával felváltó polgár-arisztokrata hányattatásaival két világháború és több rendszerváltás viharában, a „reszlovakizáció” helyett a kitelepítés kínjait tudatosan választó csallóközi nagygazda fiának tragédiájával, akit ideiglenesen otthon hagyni szánt családjától végül egy életre választott el a közöttük felhúzott virtuális belszocialista vasfüggöny, vagy a hazulról küldött kolbászon-szalonnán könnyező emigránsok esetéről, akiket propagandacélra próbált használni a titkosszolgálat cinizmusa.

A Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin közötti ideiglenes átjáró megnyitására várakozók a berlini falnál (Fortepan, adományozó: Horváth Péter)

 

A rendszerváltás hónapjai a berlini fal tetején az ideiglenes határnyitásra várakozókat ábrázoló kép nyomán elevenednek meg. Először még kemény szigor uralkodik Berlinben a friedrichstrassei határátkelőnél, amikor a világútlevél friss élményével elindulnak a magyar falturisták a nyugati oldalra, beleborzongani

az átszökések múzeumában bemutatott számos sikeres és jóval több tragikus kísérlet emlékébe.

A felgyorsuló történelmi idő sodrásában azután, néhány hónapra rá, „Mikor feldübörgött a Pink Floyd zenéje a berlini fal hűlt helyén, nem számított, ki honnan jött, sírtunk örömünkben”.

Gazsó L. Ferenc szerint a legnagyobb visszhangot a Mikor elszorul a szív című történet váltotta ki. A köztiszteletben álló idős professzor a Sió-csatorna építéséről rendezett konferencián, az ott kiállított, 1900-ban készült fotón az apja mellett dolgozó kubikosfiúban tizenhárom éves önmagát fedezi fel. Tömörkény István megrázó sorait idézi a történet. „Itt már segítő és kenyérkereső társ az apró gyerek is, a neve pedig nem gyerek, más neve van neki. Az, hogy: csikó. Olyan helyeken veszik hasznát, ahol a kurta talicskákban a földet a meredek deszkán magasra kell feltolni. Mint a töltéseknél, erődítvények falainál.”

A Sió-csatorna szabályozásánál dolgozó kubikosok 1900-ban (Fortepan adományozó:Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

 

Ezt a történetet (is) a háborúktól, összeomlásoktól, diktatúráktól terhes XX. század eseményeibe helyezve gondolja tovább, olyan plasztikusan, hogy Léner András rendező javaslatára Add tovább! címmel színdarabbá fűzték össze tizenhat másik írással együtt.

A kiadó ajánlása szerint a sorokból a túléléshez és újrakezdéshez elengedhetetlen kurázsi és derű, helyenként irónia árad. Annak felmutatása, hogy történjen bármi, végső soron az emberség, a szeretet a győztes.

Amint a szerző barátja, a három esztendeje elhunyt Zelei Miklós a kötet előszavában, utolsó nyilvános közlésében írja, Gazsó L. Ferenc találásai a Fortepan archívum képei között, a hozzájuk talált tisztító történetekkel segítenek „Aktivizálni öngyógyító képességeinket.

Kigyógyulni a múltból. Kibeszélni a rossz emlékeket. Elmondani a jókat.

Ez a legfontosabb. A jó.”

 

Gazsó L. Ferenc: Áttűnő életek – A fényt kapott XX. század. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2023, 200 oldal