A százhúsz esztendővel ezelőtt született nagy íróra és gondolkodóra emlékezik a Magyar Napló idei első melléklete, az Irodalmi Magazin. Méltó és igazságos Kondor Péter Jánosék tette! Főként azért, mert sajnálatos módon nem esik elég szó a huszadik század egyik legnagyobb írójának és szellemi emberének (s ez európai mércével mondható) életművéről, kivételes teljesítményéről, a minőségeszmény halhatatlan hirdetőjéről. Akiről már életében rengeteg tanulmány megjelent, és már 1970-ben kiadták Vekerdi László róla szóló monográfiáját. S a sor folytatódott: Kocsis Rózsa, Grezsa Ferenc, Füzi László, Cs. Varga István, Monostori Imre, Sándor Iván és mások köteteivel.
Mostanában mintha csönd lenne. Ugyan legutóbb olvashattuk Kaiser László Németh Lászlóról és Béres Józsefről szóló, Erkölcs és teljesítmény című tanulmánygyűjteményét, és az újabb kerek évforduló is hozott megemlékezéseket az Iszony, a Gyász és más remekművek alkotójáról. A magazin most rendkívül színes összképet mutat, igényes írásokkal, gazdag képanyaggal. A fent megnevezett irodalomtörténészek közül Monostori Imrével és Füzi Lászlóval készült interjú olvasható a kiadványban: László Laura, illetve Pataky Adrienn kérdéseire válaszolnak. Monostori Imre „a szellemi erők organizátoráról”és arról a szerzőről beszél hitelesen, aki elsősorban esszé- és tanulmányírónak, kritikusnak tartotta önmagát. Más kérdés, hogy a regény- és drámaíró mindmáig jobban él a köztudatban.

Pedig a valódi viták nem a szépíróról szóltak és szólnak elsősorban...

Füzi László, az író egyik monográfusa többek között szól Németh Lászlónak a Nyugathoz fűződő konfliktusokkal terhes viszonyáról, megemlítve, hogy ő a legfontosabb kérdéseket tisztázó Grezsa Ferenc nyomdokain haladt előre a kutatásban.
Ahogy beköszöntőjében a főszerkesztő írja: „Lapszámunk célja tehát alkalmat adni olvasóinknak egy eredeti Németh László-portré kialakítására, amelynek során a szerző valódi szellemi alkatára figyelemmel illeszthetik helyükre az alkotói arckép egyes darabjait…” Ez azért is fontos, mert ugyan valóban rengeteg elemzés készült az életműről, ám mindig érdekes új szempontokat keresni a változó időben. Így lehet újra és újra bizonyítani az író szellemiségének elavulhatatlanságát. Ezért is figyelmet érdemlő a kultúra- és esztétikaszemlélettel foglalkozó Papp Endre-tanulmány vagy éppen Salamon Konrád Németh László és a népi írók című írása.
A magazin különös értékei közé tartoznak azok a rövid szövegek, amelyekben Ágh István, Gróh Gáspár, Falusi Márton és Pécsi Györgyi vallanak személyes hangon a rájuk gyakorolt inspirációkról, Németh László erős hatásáról.
A középpontba állított írótól is közöl idézeteket a megemlékező gyűjtemény. Mit mondott például Németh László a kritika feladatáról? „A tökéletes kritika nagyobb csoda, mint a tökéletes vers, mert a vers csak az egyén csodája, de a kritika a kultúráé…” Így ingerel vitára ez a csodálatos szellem sok-sok évtized múltán is!