Kalász Márton Sombereken született 1934. szeptember 8-án. 1952-ben érettségizett Pécsett. 1953–1957 között népművelési előadó Siklóson, valamint a szigetvári művelődési ház igazgatója. 1958–1970 között a Falurádió riportere, illetve az Európa Könyvkiadó szerkesztője. 1970–1985 között az Új Írás munkatársa, majd rovatvezetője. 1971–1974 között a berlini Magyar Kultúra Házának munkatársa. 1986-tól a Vigilia főmunkatársa és szerkesztőbizottsági tagja, 1986–1991 között a Jelenkor szerkesztőbizottsági tagja. 1991–1994 folyamán a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója. 1995-től a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. 1988–1991 között a Vörösmarty Társaság, 2001–2007 között a Magyar Írószövetség elnöke, 2007 után elnökségi tagja. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Bemutatkozó verseskötete (Hajnali szekerek) 1955-ben jelent meg. Költői munkássága harmincegy kötet, amelyek sorából az utolsó (Virrasztó – távol) 2022 januárjában jelenik meg. Hét prózakötetéből kiemelkedik 1986-ban napvilágot látott Téli bárány című regénye. Műfordítóként tizennégy könyvet ültetett át magyarra, elsősorban német nyelvről.
1971-ben József Attila-díjban, 1985-ben Radnóti-díjban, 1987-ben IBBY-díjban, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben, Artisjus Irodalmi Nagydíjban és Weöres Sándor-díjban, 2001-ben Arany János-díjban, 2006-ban Prima-díjban, 2007-ben Stephanus-díjban, 2012-ben Balassi Bálint-emlékkard elismerésben, 2013-ban Kossuth-díjban részesült, 2014-ben Magyar Örökség Díjat kapott. 2016-tól A Nemzet Művésze.
