Mint az MMA híradásában olvasható: színes és hosszú írói pályáján kezdettől valamennyi műnemben, a lírától a prózán át a drámáig, s szinte minden műfajban, a szépirodalmiak mellett a publicisztikai jellegűekben is alkotott. Tevékeny és termékeny élet, gazdag és terjedelmes életmű lett az övé: egyes monográfiák, kézikönyvek szerint a (cseh)szlovákiai magyar irodalom legolvasottabb alkotói közé tartozik.
Gál Sándor a Felvidéken, Búcson született 1937-ben, később családjával Újtelepre költözött. Mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett, Gadócon. A Szabad földműves című lap munkatársa, illetve szerkesztője volt 1959-től tíz éven át.
Verseskötetekkel indult: az Arc nélküli szobrokkal (1964) és a Napéjegyenlőséggel (1966). Szépíróként 1968-as Nem voltam szent című könyvével debütált. 1971-től a rendszerváltásig a Hét című lap kassai tudósítójaként dolgozott. 1969-től a kassai Thália Színpad dramaturgja lett, itt mutatták be 1970-ben A szürke ló című mesejátékát.
Alkotói pályája megszakítások nélkül ívelt, újságíróként, költőként és íróként egyaránt maradandót alkotott. A közélet, számos kulturális és művészeti rendezvénysorozat fáradhatatlan részese, szervezője volt. Ez irányú buzgalma, aktivitása a bársonyos forradalom győzelmével még csak fokozódott, a Csemadok országos választmányának alelnökeként, illetve Kassa környéki területi választmányának elnökeként 1974-től 2006-ig szinte minden program felelősségét magára vállalta. Az úgynevezett harminchármak memorandumának megalkotói között is szerepelt. A forradalom napjaiban többedmagával nemzetiségi független fórumot hoztak létre.
A rendszerváltozás után, 1990-től a Keleti napló munkatársa, majd főszerkesztője, közben, 1989-től az Anyanyelvi Konferencia társelnöke lett tizennégy esztendeig. Az 1992-es Magyarok III. Világkongresszusán küldöttként beválasztották a Magyarok Világszövetsége vezetőségébe. Ugyanekkor főszerkesztőhelyettese lett a miskolci Holnap folyóiratnak, 1997-ben pedig három évre a Tokaji Írótábor kuratóriumi elnökségét vállalta el. Mindez hatalmas tenniakarásról és munkabírásról tanúskodik. Sokrétű feladatai mellett azonban alkotóként sem pihent: 2009-ig szinte évente jelentkezett új kötettel.
Szlovákiai elismerései mellett a Magyar Köztársaság elnökétől arany emlékérmet vehetett át 1997-ben, 2004-ben pedig József Attila-díjat, majd megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is 2017-ben. Ugyanebben az évben jelentette meg az MMA Kiadó Márkus Bélának Gál Sándorról írt monográfiáját, az előző évben pedig Vizi Mária rendezésében portréfilm készült a Felvidék és az egész magyarság jelentős alkotójáról, akinek erőteljes és szép hangját a következő versrészlet is mutatja:

„tiéd volt minden
ami ott nőtt
a vad-csendű
erdős oldalakon
sziklák odvaiba bújva
majd onnan kinyúlva
fényekre éhesen
szirmokkal ékesen
virág gyom dudva gaz
a létezés jelei
benned tovább morajlanak
s elér minden elérhető
az önmagába dermedt idő
a nemlét markában égő temető”

(Kövek alatt alvó. Hitel 2013. május)