akár egy madártoll vagy egy utazókosár
a Szindbád-novellák felhasználásával
az asszony valóban az utazókosárban ült
alig megfejthető dolgokat álmodott
Szindbád tiszteletére a nagy nyárfa alatt
mert nagyon szeretett volna utazgatni
nem lehetett tudni sírni vagy nevetni fog
a következő percben amikor felébred
a harmatos fák között fölröppent
valamely éji madár
és ravaszkodva kacsintott Szindbád felé
a pepita nadrágos direktor
a hölgy a színpadon talán észrevett valamit
a csuklóját csipkekézelő fedte és ujjai
ó az ujjai fehérek voltak a hölgynek
aki nagyon szeretett volna utazgatni
de tudta hogy a Kárpátok között vagyunk
keskeny csigalépcsőkön botorkálunk
és nem tudjuk fel vagy alá
és nem tudta boldogságában
vagy boldogtalanságában ugrott a Poprádba
a malomgátnál az a halott kisasszony
a csokrot piros rózsákból rakták össze
a Poprád kéksége a tenger kékségét megközelíti
és mi majd loppal vigyázunk
hogy minden jól sikerüljön
száz esztendő óta járnak a fészekre a gólyák
száz esztendő óta csattognak a csókok
a bokrok alján és a letaposott pázsitokon
mert olyan az ember élete akár egy madártoll
vagy egy utazókosár
amelyet a negyedik emelet ablakából látunk
tovaúszni a mindenség felett
