Szakmai tevékenységei látszólag rokon területeknek tűnnek, de valójában mennyire azok?

A Pécsi Tudományegyetemen diplomáztam művelődésszervező szakon. A tantárgyak között szerepelt az andragógia és a rendezvényszervezés mellett többek között a néprajz, a vallástörténet, valamint a művészettörténet. Már ekkor dédelgettem magamban írói ambíciókat, és úgy érzem, az egyetemi évek adtak ehhez indulási alapot. A József Attila Emlékhelyen több mint huszonkét éve dolgozom, és a költő életművének újrafelfedezése mellett volt alkalmam kortárs írókkal, irodalomtörténészekkel megismerkedni, barátságot kötni. Az egyik alapító tagja lettem a József Attila Társaságnak, amelyet neves József Attila-kutatók hoztak létre. Tőlük is kaptam ihletet, bíztatást az alkotómunkához.

Ezek szerint segíti művészet-közeli polgári élete az önben lakozó írót...

A szövegírással igyekszem naponta foglalkozni. Ahogy egy zenésznek is ildomos naponta gyakorolnia a hangszerén. Az írás számomra egyszerre játék, kikapcsolódás, ugyanakkor hivatás is.

Legutóbbi kötete az Őskorszaktól az I. Világháborúig öleli fel az emberiség históriáját. Hogyan, milyen megfontolások révén talált rá a kiválasztott korszakokra és a novellákban szereplő történelmi alakokra?

A történelem már kisiskolás korom óta érdekelt, egész pontosan a történelmi folyamatok összefüggései. Gyakran foglalkoztatott a kérdés, történelmi nagyjaink milyen emberek voltak valójában? Milyen lehetett a hanglejtésük, a kézszorításuk? Emellett persze az is érdekelt, hogy

a régi korok átlagos, hétköznapi embere vajon hogyan élhette meg az adott időszakot?

A kötetemben szereplő korszakokat azért választottam, hogy legyen egy időbeli íve a novelláknak, a szereplők egy része kitalált, más részükre kutatómunkák révén bukkantam rá. Azért az I. világháborúval zárul, mert ehhez a korszakhoz tudok még kellő távolságtartással viszonyulni.

Losonczy Attilától nem idegen a fantasy műfaja sem
Fotó: Rónai Balázs Zoltán

 

Mit jelképez a cím, mit jelent valójában az, hogy Törésvonalak?

Azokat a sorsfordító eseményeket, történelmi kataklizmákat, amelyek megváltoztatták a világot, vagy adott esetben egy nép gondolkodásmódját. Ugyanakkor e történések hatással voltak a korabeli kisemberek életére is, nekik személy szerint is törésvonalat jelenthetett.

Voltak olyan szerzők ebben a műfajban, akik komolyabb hatást tettek önre?

Passuth László, Maurice Druon, Sienkiewicz nevét említeném először, de folytathatnám könyvtárnyi névsorral. A kortárs magyar történelmi regényírók közül Bán Mór, Benkő László műveit szeretem, ill. a közelmúltban elhunyt Szilágyi Istvánét. Aki viszont a leginkább inspirált – sajnos, már ő sincs velünk – Urbánszki László, az Odakint a pusztában c. novelláskötetével. Urbánszki a kisemberek szemszögéből mutatta be az egyes történelmi epizódokat, sikerült tőle ellesnem technikai fogásokat, hogyan lehet ezt a meglehetősen terjengős műfajt novella-formátumba gyúrni.

Mennyiben más alkotói feladat a Törésvonalak novelláinak vagy a mai korszakról szóló prózák megírása, mint a Panelek mögött c. kötetben? Saját könyvét melyik műfajba sorolná inkább...?

A saját írásaimat a történelmi fikcióba sorolnám, nem titkolt célom vele az ismeretterjesztés, minél több korosztályt szeretnék megszólítani. Akárcsak a Törésvonalak esetében, a Panelek mögöttnél is fontos volt a kutatómunka, a helyzetek, emberek megfigyelése, a hitelesség szempontjából.

Mi a véleménye a fikció és a realitás viszonyairól a prózairodalomban? Hogyan vegyíti ezeket saját novelláiban, merre húz az ön esetében a mérleg nyelve...?

Ez nagyban függ a témától és a kontextustól.

A fikciós irodalom is alkalmas az értékközvetítésre,

kitalált karakterekkel is meg lehet írni olyan történetet, helyzeteket, amelyekben az olvasó magára ismer.

Melyek a további alkotói tervei, folytatja-e a történelmi témákat?

Meggyőződésem szerint egy író ne cövekeljen le egyetlen műfaj mellett. Tervezek újabb történelmi témájú novellákat publikálni, és persze folyamatosan jutnak eszembe napjaink hétköznapi történéseire, jelenségeire reflektáló tárca-ötletek is.

Úgy tudom, fantasyval is foglalkozik...

Fantasy-íróként szintén kipróbáltam magam, mivel kedvelem ezt a zsánert. Cyrus Livingstone álnéven megjelent már néhány novellám a szentesi illetőségű Lidérfény folyóiratban, de az igazi „nagy dobás” még hátravan. A hazai fantasy-írók közül Moskát Anitát emelném ki, a külföldi szerzők közül David Gemmell, Anthony Ryan regényei, valamint Margaret Weis – Tracy Hickman páros nevével fémjelzett Sárkánydárda Krónikák első három kötete volt számomra meghatározó. Sznobizmusnak érzem a „magas irodalom”, vagy „könnyű irodalom” címkéket. Egy minőségi lektűrben is felfedezhetők szépirodalmi értékek. A nyitottságot fontosnak tartom, olvasóként se zárkózzunk el műfajok, vagy bizonyos korszakok szerzői elől. Minél többféle művet olvasunk, annál inkább szélesedik a látószögünk. Persze, jóformán egy emberélet sem elég hozzá, ha csak azt akarjuk elolvasni, ami érdekel minket.