Szakmai tevékenységei látszólag rokon területeknek tűnnek, de valójában mennyire azok?

A Pécsi Tudományegyetemen diplomáztam művelődésszervező szakon. A tantárgyak között szerepelt az andragógia és a rendezvényszervezés mellett többek között a néprajz, a vallástörténet, valamint a művészettörténet. Már ekkor dédelgettem magamban írói ambíciókat, és úgy érzem, az egyetemi évek adtak ehhez indulási alapot. A József Attila Emlékhelyen több mint huszonkét éve dolgozom, és a költő életművének újrafelfedezése mellett volt alkalmam kortárs írókkal, irodalomtörténészekkel megismerkedni, barátságot kötni. Az egyik alapító tagja lettem a József Attila Társaságnak, amelyet neves József Attila-kutatók hoztak létre. Tőlük is kaptam ihletet, biztatást az alkotómunkához.

Ezek szerint segíti művészetközeli polgári élete az Önben lakozó írót...

A szövegírással igyekszem naponta foglalkozni. Ahogy egy zenésznek is ildomos naponta gyakorolnia a hangszerén. Az írás számomra egyszerre játék, kikapcsolódás, ugyanakkor hivatás is.

Legutóbbi kötete az őskorszaktól az I. világháborúig öleli fel az emberiség históriáját. Hogyan, milyen megfontolások révén talált rá a kiválasztott korszakokra és a novellákban szereplő történelmi alakokra?

A történelem már kisiskoláskorom óta érdekelt, egész pontosan a történelmi folyamatok összefüggései. Gyakran foglalkoztatott a kérdés, történelmi nagyjaink milyen emberek voltak valójában? Milyen lehetett a hanglejtésük, a kézszorításuk? Emellett persze az is érdekelt, hogy

a régi korok átlagos, hétköznapi embere vajon hogyan élhette meg az adott időszakot.

A kötetemben szereplő korszakokat azért választottam, hogy legyen egy időbeli íve a novelláknak, a szereplők egy része kitalált, más részükre kutatómunkák révén bukkantam rá. Azért az I. világháborúval zárul, mert ehhez a korszakhoz tudok még kellő távolságtartással viszonyulni.

Losonczy Attilától nem idegen a fantasy műfaja sem
Fotó: Rónai Balázs Zoltán

 

Mit jelképez a cím, mit jelent valójában az, hogy Törésvonalak?

Azokat a sorsfordító eseményeket, történelmi kataklizmákat, amelyek megváltoztatták a világot, vagy adott esetben egy nép gondolkodásmódját. Ugyanakkor e történések hatással voltak a korabeli kisemberek életére is, nekik személy szerint is törésvonalat jelenthetett.

Voltak olyan szerzők ebben a műfajban, akik komolyabb hatást tettek Önre?

Passuth László, Maurice Druon, Sienkiewicz nevét említeném először, de folytathatnám könyvtárnyi névsorral. A kortárs magyar történelmi regényírók közül Bán Mór, Benkő László műveit szeretem, illetve a közelmúltban elhunyt Szilágyi Istvánét. Aki viszont a leginkább inspirált – sajnos, már ő sincs velünk – Urbánszki László, az Odakint a pusztában című novelláskötetével. Urbánszki a kisemberek szemszögéből mutatta be az egyes történelmi epizódokat, sikerült tőle ellesnem technikai fogásokat, hogyan lehet ezt a meglehetősen terjengős műfajt novellaformátumba gyúrni.

Mennyiben más alkotói feladat a Törésvonalak novelláinak vagy a mai korszakról szóló prózák megírása, mint a Panelek mögött című kötetben? Saját könyvét melyik műfajba sorolná inkább...?

A saját írásaimat a történelmi fikcióba sorolnám, nem titkolt célom vele az ismeretterjesztés, minél több korosztályt szeretnék megszólítani. Akárcsak a Törésvonalak esetében, a Panelek mögöttnél is fontos volt a kutatómunka, a helyzetek, emberek megfigyelése, a hitelesség szempontjából.

Mi a véleménye a fikció és a realitás viszonyairól a prózairodalomban? Hogyan vegyíti ezeket saját novelláiban, merre húz az Ön esetében a mérleg nyelve...?

Ez nagyban függ a témától és a kontextustól.

A fikciós irodalom is alkalmas az értékközvetítésre,

kitalált karakterekkel is meg lehet írni olyan történetet, helyzeteket, amelyekben az olvasó magára ismer.

Melyek a további alkotói tervei, folytatja-e a történelmi témákat?

Meggyőződésem szerint egy író ne cövekeljen le egyetlen műfaj mellett. Tervezek újabb történelmi témájú novellákat publikálni, és persze folyamatosan jutnak eszembe napjaink hétköznapi történéseire, jelenségeire reflektáló tárcaötletek is.

Úgy tudom, fantasyval is foglalkozik...

Fantasy-íróként szintén kipróbáltam magam, mivel kedvelem ezt a zsánert. Cyrus Livingstone álnéven megjelent már néhány novellám a szentesi illetőségű Lidércfény folyóiratban, de az igazi „nagy dobás” még hátravan. A hazai fantasy-írók közül Moskát Anitát emelném ki, a külföldi szerzők közül David Gemmell, Anthony Ryan regényei, valamint a Margaret Weis – Tracy Hickman páros nevével fémjelzett Sárkánydárda Krónikák első három kötete volt számomra meghatározó. Sznobizmusnak érzem a „magas irodalom” vagy „könnyű irodalom” címkéket. Egy minőségi lektűrben is felfedezhetők szépirodalmi értékek. A nyitottságot fontosnak tartom, olvasóként se zárkózzunk el műfajok vagy bizonyos korszakok szerzői elől. Minél többféle művet olvasunk, annál inkább szélesedik a látószögünk. Persze, jóformán egy emberélet sem elég hozzá, ha csak azt akarjuk elolvasni, ami érdekel minket.