Nekem az ősz
Nekem az ősz a római parton szökött be
amikor letetted a telefont mert azt mondtad hogy fürdened kell
egész életem hiábavalóságát láttam ott a szép kopár betonúton
egy zokniváltás is néha már fáraszt
hát még egy füstbe ment szerelem
Mi lesz ha majd újra találkozunk
fel nem ismerve egymást
nem biztos hogy emberek
nem biztos hogy lényszerű formák
idő és képzelhetetlen eshetőségek nélkül
talán egy hasonló naplemente pillanata
mégis elmondhatná vagy persze mégsem
Falnak fordulva kell aludni egyedül
éjfél előtt éjfél után miközben elzúg egy távoli
harangütés elenyész egy csóva amely az égé volt
mint gyolcs a múmián egy másik életből származó
gondolatfoszlány kerít körül
mindig is tudtam mit rontottam el
a férfi termő anyaghoz nyúl
bátran kifáraszthatja a pontot mely szíve közepét fedi
Valahogy T. jut eszembe akivel régen találkoztam
olyan sorai voltak mint a legnagyobb költőknek
szerencsétlenebbnek tűnt náluk is
csak termelte ezernyi papírjait
mintha egy szölkup csónakon sodródnék barátom mondta
vissza a megvilágosodás mennyei kikötőiből
Egy másik élet
Egy másik lét foszlánya lehettem
istennőm intett a leomló falaknak
vak égi vándor az alsó terekben
kit démonai még néha megrohannak
most már mindegy ujja számra olvadt
ennyi volt életem és mi maradt hátra
pár rejtelmes rajza a csillagoknak
visszatekintve egy árva Ararátra
hol fogyott a lég zsugorodott terem
göngyölt már földi báb finom gyötrelem
babilon ideje – csak körzet s arculat –
orozta el sorsom teremtett varázsa
másomé ki rajtam még elmulat
a porban landol repülőszőnyegem
