Nem lehet elég korán elkezdeni a hagyományainkkal, a gyökereinkkel való ismerkedést. Most a legkisebbek számára is elérhető a „tiszta forrás”, egy különleges és értékes mesekönyv formájában.
Egy mese akkor veszti el igazán a lelkét, amikor a nagy filmstúdiók feldolgozzák, mint egy vágóállatot, így minden, ami addig ártatlan volt, piac-
képesen átértékelődik. Egy tanulságos és eredeti mese nem precíz, nem rafináltsággal lett kigondolva, nem hatásvadász. Igen, megcsillan benne a huncutság, a játékosság, de a tanítás-tanulság is, és főleg: személyre szóló. Ilyen meséket, rendkívüli családi örökségét, Jánky Istvánnak unokájához írt leveleit adja most közre a szerző dédunokája, felidézve gyerekkorának helyszínét, Verespatakot. Jánky István még az Osztrák–Magyar Monarchiában született, ám költözések, majd a határmódosítások miatt hosszú éveken át nem láthatta lánya családját, de rendszeresen írt nekik, unokájának külön is. Az egykori bányász által megálmodott mesehelyszíneket Vass József népies motívumokat őrző, hangulatos és korhű rajzai hozzák közelebb az olvasóhoz. A Verespataki bányászmesék értékes kordokumentumok is, hiszen egy régmúlt gyermekkort idéznek, általuk az olvasó a XIX. század utolsó évtizedeinek Verespatakába nyerhet betekintést, egy olyan bányavárosba, amely ma már a világörökség részét képezi.
Jánky István (Szerkesztette: Daray Erzsébet) Verespataki bányászmesék – Ópapa levelei Koinónia, Kolozsvár, 2021., 73 oldal.
