Mi, kései utódok sok esetben csak annyit tudunk Báthoryról, hogy ugyan erdélyi fejedelemmé lett, de azután itthagyott bennünket, és elment a messzi Lengyelországba, hogy ott verekedjen a lengyel dicsőségért.
Gál Vilmos kalandos regényeiből viszont többek között megtudjuk, hogy Báthory István volt Mátyás után az utolsó olyan magyar uralkodó, aki ráébredt arra, hogy csak egy erős, több országot magába foglaló államszövetséggel tud szembeszállni a Habsburg- és a török veszéllyel, és mindehhez megvolt a politikai vénája és a katonai tehetsége is. Testi bajai, romló egészsége – ebben is hasonlít Mátyáshoz – hamar a sírba vitte, így nem tudta megvalósítani az álmát.
Gál Vilmos azt is tudja, hogy egy történelmi regényben nem a királynak kell a főszereplőnek lennie, hanem egy elvarázsolt, szinte mesebeli királyfinak, aki a maga erejéből lesz Báthory füvesembere, betegségeinek gyógyítója. Az igazi főhős, a néma, ám felettébb tehetséges Mózsi, valamint ifjú barátai segítsége nélkül Báthory István aligha uralkodott volna lengyel királyként még addig a tíz évig sem, ami földi életében jutott. Legalábbis a regény erről is szól. Ám, ha valaki a történelmi tényeket, az eseményeket akarja megismerni ebből a két könyvből, az is jól jár.
Gál Vilmos: Báthory – A korona ára és A katonakirály. Rézbong Kiadó, Budapest, 2019, 2020, 426, illetve 416 oldal.
