Ha el is fogadjuk a gépek által gyártott alkotásokat, mennyire számít valódi művésznek egy robot, legyen szó akár festészetre programozott gépekről, robotköltőkről, vagy ASIMO-ról, a japán robotkarmesterről. Az ember sokáig azt hitte, hogy a művészet a gépek számára hozzáférhetetlen világ, még ha minden egyebet rájuk is bízunk. A mesterséges intelligencia megjelenése és rohamos fejlődése annak újragondolására késztet bennünket, hogy vajon a festészet, a komponálás vagy az írás még mindig az emberiség kizárólagos öröksége-e?

A gépek ma már kifinomult szoftvereik segítségével képesek verset, dalt írni, vagy éppen képeket festeni. Sőt, 2018-ban a Christie's megtartotta az első számítógépes művészeti aukcióját gépek alkotásaiból, és az eladások elérték a 432 500 dollárt. A kérdés az, hogy mindez mennyire számít valódi művészetnek? Ha bizonyos perspektívából nézzük,

a robot is ember alkotta dolog,

így legfeljebb maga a programozó lehet elismert művész. Margaret Boden brit filozófus szerint háromféle kreativitás létezik: a kombinációs, amely keveri a meglévő ötleteket; a felfedező, amely a fogalmi területek feltárásával új ötleteket generál; és az átalakuló, amely lebontja a korábbi struktúrákat, és új területeket hoz létre. Boden azzal érvel, hogy az első két esetben a gépek kompetensek lehetnek, de a harmadikhoz, legalábbis egyelőre, emberi elmére van szükség.

A robot rajzol. De művészet vajon, amit létrehoz? 

A mesterséges intelligenciák segítségével megalkotott koncepciók mindössze az emberi kreativitás számítógép általi újrateremtésének számítanak. A robotok művészetet hozhatnak létre, de ettől nem válnak művésszé. Mint minden más, ami a mesterséges intelligenciával kapcsolatos, senki sem tudja biztosan, hogy ez a technológia hogyan fog fejlődni, vagy épp megtorpanni a jövőben. A nagy techcégek, mint például a Google, már a művészet és a robotika összhangját keresik. A Grammy-díjas zenész, Alex Da Kid által fejlesztett mesterséges intelligencia öt éven keresztül újságcikkeket, Wikipédia-bejegyzéseket, filmszinopszisokat, dalszövegeket és akkordfolyamatokat elemzett, míg meg nem találta a legnépszerűbb témákat és ritmusokat. Így kapott ,,ihletet" és volt képes továbbfejleszteni az alaptémákat.

Egy ehhez hasonló kéz ma már festhet, írhat, zenélhet is

A technológiai haladás a költészetet sem kíméli: a WASP (Wishful Automatic Spanish Poet) Pablo Gervás, a madridi Complutense Egyetem professzora által kifejlesztett

automata költő,

amely metrikára és rímre vonatkozó utasításokat kap, azok alapján alkot. Simon Colton, a Londoni Egyetem professzora pedig festőrobotot készített, amely képeket tölt le az internetről, katalogizálja azokat, és olyan érzelmek köré rendezi, mint az öröm, az elhagyatottság vagy a pánik, mindezt tanulási folyamatként alkalmazza, és ezen fogalmakat betöltve digitális alkotásokat hoz létre.

Bármilyen megkapó legyen is egy robot műve, azt leszögezhetjük, hogy belső motiváció hiányában nem több egyfajta algoritmus által generált reprodukciónál vagy szimulációnál, így kortárs alkotóinknak továbbra sincs okuk aggodalomra. A valódi művészet egyszerre szerelem és lázadás, amire egy gépi konfiguráció – tegyük hozzá óvatosan: egyelőre – képtelen.