Száraz tényfeltárás helyett fordulatos, monumentális történelmi kalandregényt kapunk, amely olvasmányosan mutatja be a korabeli állapotokat és a magyar pusztai harcmodort.
Benkő László legújabb kötete tökéletesen megvalósított, izgalmakban bővelkedő regény, melyben nincs üresjárat, a drámai ütközőpontok végig fenntartják a figyelmet. Hiánypótló mű, hiszen a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott 907 júliusában, mégis nagyon keveset lehet tudni róla, ami pedig olykor előkerül a történelemórákon vagy szakmai fórumokon, mitikus ködbe vész.
Minden magyart megérintő, merész, bátor regény, melyben a romantikus szálak ugyanolyan gondosan kidolgozottak, akár a véres csaták átfogó leírása, vagy a honfoglaló magyarság mindennapjai.
A szerző a korábbi műveiben megszokott lendületes stílusával, élénk, filmszerű ábrázolásmódjával valódi időutazást kínál olvasóinak, ugyanakkor látszik az alapos kutatómunka is, a cselekményvezetésnek pedig külön érdeme, hogy elfogulatlan. Benkő arról is gondoskodik, hogy az akkori társadalmi rétegek valamennyi szereplőjének szemszögéből rálássunk a történésekre. A fegyverzetek szinte tapinthatóan érzékletes bemutatásával összhangban ábrázolja az egyedülálló taktikai érzékkel megvívott, hősies csatát, amelynek következtében a XI. század első harmadáig nem mert nyugati sereg a magyarok földjére támadni…
Mindent kínál, amit egy klasszikus kalandregény felvonultatni csak képes: árulás, szerelem, ármány, mindez a zord nagypolitika árnyékában.
