Ez a sok dib-dáb dolgoknak tővel-heggyel s éllel- fokkal, ággal-boggal összehánt szemétdombja is arra való, hogy bölcsebbé légy!
Légy is, barátom, Olvasó!
Hermányi Dienes József: Nagyenyedi Demokritus (1759-1762)
A nagy múltú Debreceni Református Kollégium diákjai minden reggel áhítaton vettek részt a kollégium legfelső emeletén, az oratóriumban, amely ma nemzeti emlékhely: 1849-ben ott ülésezett a magyar Országgyűlés. Amikor apám oda járt, az 1930-as, 1940-es években, volt úgy, hogy e reggeli szolgálatot a Tiszántúli Egyházkerület tudós püspöke, a jeles történész, MTA-tag Révész Imre tartotta.
Makkai Sándor, az erdélyi püspök és író az 1920-as években írt egyik könyvében már szigorúan rádörrent egyházára, hogy ki kell alakítani az egységes istentiszteleti rendet, mert egy református egy másik város vagy község templomában sosem lehet tisztában a leülés és a felállás esélyeivel.
A lelkészi viselet egységesítéséről is voltak viták. Gondolom, a kollégiumi diákok azt is tudhatták, hogy Révésznek – egyháztörténeti kutatásaiból következően – egyéni nézetei vannak a megfelelő viseletről. Palást helyett elvben ízlésesebbnek tartotta a genfi talárt. Egyszer-e, vagy bizonyos időszakokban, nem tudom, áhítat közben nem vette le a süvegét.
Apámék, a kollégisták, nyilván teológiai válaszra számítva megkérdezték tőle, hogy miért van süveg a főtiszteletű úr fején.
– Azért fiaim – válaszolta a nagy tudós férfiú –, mert fázik a fejem.
Nyitókép: Istentisztelet a Debreceni Református Kollégium oratóriumában. Fotó: Asztalos Zoltán
